Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Hebeny Zoltán: Adalékok a Szabolcs megyei elemi iskoláztatás történetéhez (1868–1914)

léklet!) Az izr. zugiskolák bezáratásáról ebben az évben csak két jelentés számol be: Gégényben és Nyíregyházán fedeztek fel zugiskolát. Az utóbbit Klein Izidor a Pazonyi utca 175. sz. házban, 18 tanulónak tartotta fenn,

77 Az 1890-es években a meglévő, ül. felfedezett izr. zugiskola tanítóit szigorúan megbüntették, sőt néhány esetben azokat a település elhagyására kötelezték. így pl. 1891. nov. 22-én a főszolgabíró Bernstein Márton zugtanítót Lövőpetriből kiutasította.

78 Hasonló sorsra jutott 1891. dec. 23-án Haász Ignác is, akit arra kötelezett a főszolgabíró, hogy Benk községet 8 napon belül hagyja el.

79 Az 1892—93-as tanévben egy zugiskola bezáratására került sor; Eszeny községben Grünstein Lipót és Klein Erik izr. vallástanítók által vezetett iskolát záratták be és az ott talált „ ... 2 drb földrajz, 1 drb számolási gyakorlókönyv s 1 drb mértankönyv elkoboztatott".

80 A század végén az izraelita vallásúak ellen irányuló közhangulat — melyet még jobban felkorbácsolt a tiszaeszlári Sólymos Eszter-fele per — szinte lehetetlenné tette az izr. zugiskolák működését. Egy gyanúsnak tűnő összejövetel után a vármegyei hatóságokhoz azonnal érkeztek a bejelentések más vallású lelkészektől, tanítóktól, magánemberektől. 1902-ben pl. Balogh József bökönyi ref. lelkész jelentette, hogy „ . . . a községbe befészkelődvén egy Markovits nevű (M. Henrik) izr. ifjú, tanítónak adta ki magát, és a kevés értelmű izr. szülék jóhiszeműségét felhasználva, a népnevelés ügyében való kontárkodással akarja magának a megélhetést biztosítani". A tájékoztatás szerint a zugtanító magyarul nem tudott, melyet a lelkész a következőkkel igazolt: a „tanító" az egyik gyermek egyháztörténeti füzetébe a következő „előírást" tette: „Berger él aba a városba, melyben már . . .", s a gyermek ezt többször így, hibásan lemásolta, melyet Markovits elégségesnek minősített. A lelkész az írás alá „az előírás elégtelen" bejegyzést tette, melyre a zugtanító így válaszolt: „Kérem csak nem ítélni, nem vagyok én magyar tanító se nem magyar Pap!, csak mint zsidó tanító és aba versenyhetem! másotszor köszönöm szépen legalább két szóval többet tudom. Markovics." A ref. lelkész a „szédelgő ifjú" kitoloncoltatását és megbüntetését kérte.

8J Egy másik bejelentés 1901. nov. 2-án keltezett, melyet Herczeg Ármin karászi lakos írt. Leveléből nagymértékű zsidógyűlölet árad: „... tanítják, hogy azt a bort, melyhez keresztény ember nyúlt, inni nem szabad, de a két métermázsa borral megtöltött hordót keresztény embernek a szekérre feltenni szabad, a 20 gram súlyú zsebkendőt, mint terhet szombaton a zsebben hordani nem szabad, de ugyanazt a zsebkendőt nyakba felkötve hordani szabad, de ha dróttal a várost körülhálózzuk, már akkor a zsebkendőt a zsebben szombaton is szabad hordani". Tájékoztat arról is, hogy az izr. zugiskolában magya-