Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

„ .... az e városban már munkában lévő kisdedóvónak mielőbbi felállítása eszközlésére szándéka segédkezet nyújtani a közre munkálás, a rendszabályok épségben maradása és annak szükségképpeni kikötése mellett, hogy ami segedelem a Tekintetes Megye részéről az itten felállítandó kisdedóvó részére beadatni fog, az ettől vissza ne kívántathassék . . ."

2l A vármegye küldöttsége Széchy László alispánnal az élen augusztus 21én érkezett meg. A közös ülésen az elnöklő alispán arra emlékeztetett, hogy a vármegye — a helyi kezdeményezéstől függetlenül — már 1842ben szorgalmazta a kisdedóvó Nyíregyházán való felállítását. A helyi kezdeményezésnek pedig a megye azért örült, mert segítséget, a cél mielőbbi megvalósulását remélte tőle. Most is ,,. .. szíves készséggel tanátskozand a Választmánnyal együtt, melyek ezen közös tzélnak mielőbbi létesítését tárgyaztatják". Az óvodai választmány részéről az együtttműködési törekvést örömmel üdvözölték, s azt az általuk kidolgozott és érvényben lévő szabályok „egységben maradása" mellett tartották lehetségesnek. A tárgyalás során felmerült a közös óvodai választmány kérdése is. A városi képviselet ezt csak úgy tartotta lehetségesnek, ha abba a többséget „soha meg nem haladható számmal a Tekintetes Megye részéről is tagok fognak kineveztetni". így őrködtek a város határozatképes többségi lehetősége felett. Hangsúlyozták azt is, hogy a közös választmány minden tagjának egyenlő értékű szavazattal kell bírnia, s beszámolási kötelezettséggel mind a megye, mind a város felé. „Az óvó személyzet fő tárgyainak választása is azon választmányt illendi, oly tekintettel mindazon túl a Tekintetes Megye érdekére nézve, hogy az őtet képeztetésért megkeresendő egyéneknek a vendég óvói kötelesség teljesítése mellett egyszersmind oktatást is adni köteles és képes legyen" — olvashatjuk a jegyzőkönyvben. Tehát ismételten feltűnik az az óhaj, hogy a létesítendő nyíregyházi óvoda az óvóképzés célját is szolgálja. Kikötik még, hogy akár a város, akár a megye által „az intézet javára egyszer beadott ajánlás és segedelem azonban attól többé soha vissza ne kívántassék". Ezeket a feltételeket a város és megye kölcsönösen elfogadták. Végül a városi választmány előadta még azon kérelmét, „hogy a Város kellő derekán a Dióssy-féle ház szomszédságában helyezett tiszti szállásnak, az épületek bets ára lefizetése mellett kisdedóvó helyéül leendő által engedése eszközöltessék ki". A megyei küldöttség ezt meg is ígérte. Szeptember ötödikén az óvodai választmányi ülésen az elnöklő főbíró arról jelentett, hogy a tiszti szállás megszerzésére remény van, a vármegye megértéssel fogadta a kérést. A város pedig a „raktár-féle fundust" árverés útján el szándékozik adni. Ajánlja a megvételt, mert „ ... ezt megszerezni az intézetnek még akkor is érdekében álló, ha a fentebb körül írt is kieszközöltetik, úgy mint amely két porta egymásnak tőszomszédságában helyeződik".