Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Szabó József: Nyíregyháza küzdelme az óvodáért a reformkorban

ges terem, mely legalább 12 öl hosszú és 6 öl széles. Szükséges, de átmenetileg nélkülözhető egy másik ugyanolyan nagyságú terem is, „melly a gyermekeknek téli vagy alkalmatlan időben játék helyül szolgálna". A pihenés, illetve az alvás idejére külön „alvó szobácska" szükséges. A „ruha és eleség kamrácska" is nélkülözhetetlen. Egyéb helyiségek még a tanító lakhelyéül két szoba, „egy szobácska tanítónak komolyabb foglalkozásaira szolgálandó", vagyis hivatali, illetve nevelői szoba, „cselédszoba", nagy kamra, konyha, kis kamra, fáskamra és „ketrec". Mindezt kiegészítené még tágas, gyepes udvar és kert. Az udvar sétányokkal, „fürdő intézettel" és jó kúttal legyen ellátva. A kert pedig „mintában botanikus kert is lehetne". Amint látjuk — az első külföldi és hazai óvodák mintájára — minden szükséges helység meglétét tervezte a szerző. Mindez a mai óvodapedagógia szempontjából is ideális, ma sem megvalósuló állapotnak felel meg. A helységek bútorzata a célnak megfelelő legyen, s egyszerű anyagból készüljön. Feltűnő a taneszközökkel kapcsolatos gondosság is. Ebből is következtethetünk az ismeretnyújtási törekvésekre. Növények, „temesztmények", lepkék, csigák, ércek, művészeti eszközök és képek, tanszerek és „testnevelési gépelyek" szerepelnek a felsorolásban. A szerző talán a kisdedóvó gyermekiskola jellegét akarta hangsúlyozni mindezzel. Az óvó személyzet feladataival is külön rész foglalkozik. Kétszáz kisgyermek óvodába járására számítva a személyzet a következőkből álljon. Igazgató tanító foglalkozzon a gyermekekkel. Amint látjuk az óvó elnevezés még nem honosodott meg, illetve az óvoda, mint kisiskolaszemlélex tükröződik a tanító elnevezésben. Az igazgató cím mögött pedig az a terv húzódik meg, hogy a városban később létesülő óvodák igazgatása is feladata lenne. A pedagógiai munkát még segédtanító is segítené, „milyen a helybeli keletkező szeminárium tanítványaiból kitelne és vihetne e hivatalt". Tehát Nagy Sámuel az óvodai nevelők szempontjából is számított az alakuló nyíregyházi evangélikus tanítóképzőre. A gondozásban ápoló asszony segítene, s „ha ügyes, a tanító neje is vihetne ezt a hivatalt". Ezt a megoldást bizonyára nem csupán az óvodapedagógus jobb megélhetése szempontjából tartotta jónak, hanem azért, mert így a férfi és női ráhatások egyaránt biztosítva lennének. Egy „nagyobb leányka" alkalmazása is jó lenne, aki a „tanítónak dolgozna", hogy az nyugodtan foglalkozhasson a kisgyermekekkel. Egy „kisebb leányka" pedig mint az ápoló asszony „segédje" tevékenykedne. A „férfi cseléd" az udvart és kertet tartaná rendben, s a tanszerek, játékok és testnevelési felszerelések javítása is feladata lenne. A tervezet szerint az óvó személyzet és óvó intézet fenntartási költsége évi 1226 váltóforintot tesz ki. A tanító készpénzben évi 300 váltófo-