Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

JEGYZETEK 121. A szomszédos megyék Windisch által nyújtott felsorolása nem egészen pontos. Északról Szatmárt Bereg, Ugocsa és Máramaros, keletről, részint délről Kőváír vidéke, innen nyugat felé haladva Közép-Szolnok és Bihar, nyugaton pedig Szabolcs megye határolta. Kraszna megyével — Közép-Szolnok közbeékelődése következtében — nem volt határos. 121/a. A hering név különféle kisebb (besózott) tengeri halak elnevezéseként a XVI. század óta használatos a magyar nyelvben. Garda előtaggal vagy balatoni jelzővel neveztek egy nálunk honos halfajtát is heringnek. (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára II. Bp. 1970. 97. 1.) Pariz Pápai Ferenc szótára szerint a hering latin neve nálunk: halec, alec, a heringecskéé pedig: halecula. (Pariz Pápai: Dictionarium Hungarico-Latinum Leutschoviae, 1708. 86. 1.) A Fekete-tengerben élő dunai nagy hering (Alosa pontica) az Al-Dunába is behatolt. (Űj magyai lexikon III. Bp. 1962. 256. 1.) — Mindez — sajnos — nem ad magyarázatot arra, hogy az édes vizekben csak ritkán előforduló halfajta hogyan kerülhetett a Szamosba és azt sem sikerült megállapítanunk, vajon milyen halféleségre gondolhatott a szerző, amikor annak a Szamosban nagy mennyiségben való előfordulására utalt. 122. Szatmár megye tényleges népessége a két szabad királyi város, ti. Nagybánya és Szatmárnémeti, valamint a királyi bányavárosi jogállást élvező Felsőbánya lakosságával együtt * II. József-kori, 11784 és 1787 között végrehajtott népszámlálás szerint 153 022 lélek volt. (Az első magyarországi népszámlálás 1784—1787. Szerk.: Danyi Dezső és Dávid Zoltán. Bp., 1960. 1<70., 368 1.) 123. Károlyi Antal gróf Károiyi Ferenc és Csáky Krisztina grófnő szülőktől 1732. október 25én Nagykárolyban született. 1759-ben Szatmár megye örökös főispánja, 1760-ban a hétszemélyes tábla tagja. 1766-ban altábornagy és titkos tanácsos, 1787-től táborszernagy és a magyar királyi nemesi testőrség kapitánya lett. Katonai és iskolai célokra nagy alapítványokat tett. 1791 augusztus 24-én Penzingben, Ausztriában halt meg. (Magyar életrajzi lexikon I. Bp., 1967. 867. 1.) 124. Szatmárban a XVIII. században két szabad királyi város (Szatmárnémeti és Nagybánya) és egy királyi bányaváros (Felsőbánya) volt. 125. Jóllehet Nagypeleskét az 1773-ban készült hivatalos helységösszeírás is mezővárosnak mondja (Lexicon locorum Regni Hungáriáé populosorum anno 1773 officiosa comfectum. Budapesüni, 1920. 234. 1.), a megyét közvetlenül is jól ismerő Szirmay egyszierűen csa/k mint „derék helység"-ről beszél róla. (Szirmay Antal i. m. II. Buda, 1810. 201. 1.) 126. Lévén Szatmár református centrum, itt nyilvánvaló elírásról, vagy tévedésről van szó. 127. Szirmay Antal i. m. II. Buda, 181-0. 309. lapján falunak mondja.