Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 5–6. (Nyíregyháza, 1985)

Művelődéstörténeti tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza örténetéhez - Orosz Gábor: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története

OROSZ GÁBOR: A nyíregyházi evangélikus tanítóképző szervezésének és indulásának története Hazánk iskolatörténetében a XIX. szd. első felét mint a feudális iskolarendszer és pedagógiai gyakorlat válságát, a magyar polgári közoktatási rendszer elméleti alapjai megfogalmazásának és a gyakorlati megvalósítás kísérleteinek idejét jellemezhetjük. A megoldási kísérletek egy lassú, csak több év vonatkozásában észrevehető fejlődéssel jártak az iskolák életében. A reformkorban a XVIII. szd.-ra még jellemző feudális közoktatási gyakorlatban olyan változások történtek, amelyek elemeiben a polgári köznevelés és pedagógiai gyakorlat felé mutattak, még ha a rendszer egészében — általános vonásaiban, pedagógiai alapjaiban — feudális maradt is. A feudális nevelés legjellemzőbb sajátossága — az egyházak alapvető szerepe az iskolák fenntartásában és irányításában — reformkori nevelésünkben is érvényesült. Az iskolák és a nevelésügy területén az államhatalom közvetlen befolyását megvalósítani akaró kísérletek nem eredményeztek az egyházak vezető szerepének kérdésében lényeges módosítást, és a radikális baloldali elképzeléseket leszámítva (ezek is inkább közvetlenül 1848 előtt, ill. 1848 nyarán fogalmazódtak meg) nem is születtek ilyen változást sürgető elképzelések. Az udvar rendeletei, az országgyűlés közoktatási tervezetei messzemenően figyelembe vették és érvényesítették az egyházak érdekeit, s legfeljebb csak hosszú fejlődés eredményeként képzelték el a viszonylagosan önálló — de az egyháztól még ekkor sem következetesen elszakított — iskola kialakulását. A „közös iskola" eszméjének megvalósításával az 1848-as népiskolai törvényjavaslat megszüntette ugyan a felekezeti ellentéteknek az iskolákra káros, a fejlődést akadályozó hatását, de változatlanul jelentősnek hagyta az egyházak súlyát az egész iskolarendszerben. Megfigyelhetjük tehát, hogy azok az iskolapolitikai és iskolareform-törekvések, melyeket nem az egyház képviselői fogalmaztak meg, többségükben az egyházakkal együtt, sokszor az egyházi iskolákra építve, de legalábbis az egyházi érdekeket figyelembe véve születtek meg. Ugyanakkor az egyházak — mint az iskolák tényleges fenntartói, vezetői — sem zárkóztak el egyes polgári jellegű követelések teljesítésétől. Képviselőik sok esetben a reformpolitikusokkal együtt kezdeményeztek, majd tevékenyen küzdöttek egy-egy az iskolára vonatkozó reformeszme megvalósításáért. Az egyházak csak akkor és ott váltak a polgári iskolareform-törekvé-