Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

63. Lisznyai Kovács Pál (Liszrtyó, 1630. január 4. — Debrecen, 1695.) főiskolai tanár, krónikaíró. 1679-től a debreceni kollégium tanára­ként földrajzot, történelmet, később teológiát és logikát adott elő. Itt idézett műve 1692-ben Debrecenben jelent meg (Magyar élet­rajzi lexikon II. Bp., 1969. 81. 1.). 64. Hunok — belső-ázsiai eredetű nomád nép. A IV. században foglal­ták el Pannóniát, amelyből a római légiókat előzetesen már kivon­ták. 433-ban Attila lett a királyuk. Halála (453) után birodalmuk felbomlott (Üj magyar lexikon III. Bp., 1962. 340. 1.). 65. Szkíták — az eurázsiai sztyepe iráni nyelvet beszélő ókori népeinek gyűjtőneve. Az i. e. IV. században a Krim-félsziget és a Dnyeper alsó folyása mellékén élő törzsek egyesítése révén államot hoztak létre, amely a Duna alsó szakaszának vidékére is kiterjedt. Álla­muk az i. sz. III. században a népvándorlás kori népek csapásai alatt omlott össze. Középkori krónikáink szittyák néven említik őket, s helytelenül tőlük származtatják a magyarokat (Űj magyar lexikon VI. Bp., 1962. 252. 1.). 66. Rutén népcsoport — az Északkeleti-Kárpátokban, a Felső-Tiszától a Poprádig terjedő területen élő, ukrán nyelvet beszélő nép, más­ként ruszinoknak, kárpátukránoknak is nevezik őket. A történeti Magyarország területén az első rutén csoportok a XII—XIII. szá­zad fordulója táján jelentek meg (Szabó István: A magyarság élet­rajza. Bp., é. n. 46. 1.). 67. Vlah, vlach, valach — a kelta Volco (Volcus) törzsnévből germán közvetítéssel alakult szláv név, amellyel a szlávok általában a szomszédságukban élő nem szláv, különösen a volt Római Biroda­lom területén élő román népeket nevezték. A vlahból származik az oláh és az olasz név is. A vlah elnevezés egyúttal pásztorfoglalko­zást is jelentett, és így népi hovatartozásra való tekintet nélkül al­kalmazták az ilyen életmódot folytató népekre (Űj magyar lexikon VI. Bp., 1962. 709—710. 1.; Szamosközy István: Erdély története. Bev. és jegyz. írta: Sinkovics István. Bp., 1977. 441. 1.). — Bél Mátyás itt a vlach, valach névvel legvalószínűbben a románokat ne­vezi, a fordító (Soós Imre) véleménye szerint azonban a XVIII. szá­zad elején a vlach nevet nem lehet minden fenntartás nélkül kizá­rólag a románokra alkalmazni. — A dákoromán kontinuitás elmé­letére ld. Bartha Antal: A dákoromán kontinuitás problémái című cikkét (Magyar tudomány, 1977. 2. sz. 145—156. 1.). 68. A XVIII. századi s a XIX. század első felére is átnyúló német te­lepítés történetét Vonház István A szatmármegyei német telepítés. Pécs, 1931. című monografikus feldolgozása alapján pontosan és jól

Next

/
Oldalképek
Tartalom