Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

kétségtelenül hitelesek, — habár szerfölött szűkszavúak —, mert Miskolczy Mátyás maga is cselekvő részese volt az eseményeknek. A feljegyzések nagyobb — mintegy egyharmad — részét kitöltő első negyedszázad alatti viszontagságokra pedig még élő tanuk vagy azok közvetlen utódai megbízhatóan emlékezhettek. Az első betelepülők eredeti származáshelyére vonatkozó családi hagyományok még elevenen éltek, Károlyi Ferenc gróf telepítői gondoskodása, a vallásgyakorlat körüli zavarok és nehézségek eloszlatása körül tett fáradozása sem igen ment még feledésbe. E feljegyzések kézzelfoghatóan érzékeltetik, egy, azonos nyelvű, de különböző helyekről kivándorolt, vallásilag homogén, de az eredeti származási helytől elütő környezetbe került, a szlovákságon belül máig legnagyobb létszámú csoport, különálló ethnikai autonóm közösségé szerveződésének nehézségeit. ANNALES JUDICUM NYIREGYHAZIENSIUM (A nyíregyházi bírák évkönyvei) A nyíregyházi bírák, vagyis Nyíregyháza mezőváros évkönyvei az új betelepítés idejétől fogva, — amennyire lehetett —, rendbeszedte MISKOLCZY MÁTYÁS jegyző. Többet tudsz meg az idők leforgása alatt, részint a földesurakkal kötött szerződésekből, amelyek az uradalommal folytatott perben vannak összefoglalva, másrészt pedig az úriszékek határozataiból.(l) Nyíregyháza, amely most mezőváros, korábban faluként fordul elő. Ámbár lakói részben örökös jobbágyok, de képtelenek voltak megmaradni a háborús idők zavarai között, ezért némely földesura, az ide beköltözni szándékozók folyamodására megállapított számú hajdú letelepítésére méltóztatott bizonyos kiváltságlevelet adni. Ezt a kiváltságot I. Rákóczi György és Rákóczi Ferenc egyaránt megerősítették. Az említett lakosok igyekeztek is szorgalmasan a hajdú-szabadsággal állandóan élni, attól miként fosztattak meg, lásd az 1635:68., ismételten az 1638:67 tc-et. Jóllehet az ez időbeli földesurak közül, akiknek e város engedelmességgel tartozott, egyet sem szándékozom megemlíteni, csupán az érdekesség kedvéért szeretném feljegyezni azt, amit a város régi időbeli oklevelei között találtam. Szabolcs vármegye levéltárában ugyanis az alábbi oklevél található: „Én, Lónyay Zsigmond, a felséges harmadik Ferdinándus király tanácsa, adom emlékezetül ez én levelemmel, mindeneknek, az kiknek il-