Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

90. Demen, vagy Demény — 1208-ban és 1217-ben Szatmár vármegye ispánja (Szirmay Antal i. m. I. Buda, 1809. 83. 1.; Bagossy Bertalan: Szatmár vármegye története. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 425. 1.). — Az első ismert szatmári ispánnak az idézett szerzők az Aba-nembeli Csobánkát tartják, aki 1199ben viselte a szatmári ispán tisztét. 91. Tüzesvas-próba az istenítélet (iudicium Dei, Gottes—Urtheil, ordal) egyik neme. Az istenítélet a középkori perbeli bizonyításnak volt babonás módja. Abból a hitből fakadt, hogy az ártatlan igazságát — végszükség esetén — isteni csoda bizonyítja be. Nemei a bajvívás, tűzpróba, tüzesvas-próba, tetemrehívás, vízbedobás, stb. voltak. Európában a VII. században a germán jogból terjedt el. Nyugat-Európában a XI., nálunk a XIII. században szűnt meg. A tüzesvas-próbánál izzó vasat kellett a bizonyítást szolgáltatónak megfognia, vagy izzó ekevason kellett mezítláb járnia. Mindezekben az esetekben azt tartották döntőnek, hogy a keletkezett seb előre meghatározott idő (rendszerint három nap) alatt beheggedett-e, vagy sem. Eszerint minősült az illető ártatlannak vagy bűnösnek. A várad! egyház előtt lefolyt próbáknak a Váradi regestrum több mint 300 esetét jegyezte fel (Magyar jogi lexikon IV. Bp., 1903. 386— 388. 1.; Üj magyar lexikon III. Bp., 1962. 450. 1.). 92. Simon vajdáról, mint szatmári ispánról, a Váradi regestrum 102. sz, esetében történik említés (Kandra Kabos: A váradi regestrum. Bp., 1898. 215—217. 1.). 93. Vingyoszló (Vencel) — 1219-ben és 1230-ban szatmári ispán (Szirmay Antal i. m. I. Buda, 1809. 84—86. 1.; Bagossy Bertalan: Szatmár vármegye története. Szatmár vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 425. 1.). 94. Károlyi Ferenc gróf Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina grófnő fia, 1705. június 20-án Olcsván született. 1722-től Szatmár megye főispánja. Fényes katonai pályát futott meg. 1755-ben, a lőcsei nyomda szerszámait megvásárolva, ő állíttatta fel Nagykárolyban a könyvnyomdát. 1758. augusztus 14-én Nagykárolyban (Magyar életrajzi lexikon I. Bp., 1967. 868. 1.). 95. II. Endre kiváltságlevele nem 1222-ből, hanem 1230-ból való. Ld. erre: Szirmay Antal i. m. I. Buda, 1809. 144—146. 1.; Bagossy Bertalan: Szatmár—Németi története. Szatmár—Németi sz. kir. város. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., é. n. 167—168. 1.; Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I, Bp., 1923. 149. 1. 96. A Báthoriak 1526-ban Szapolyai János adománya folytán jutottak