Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

4- §• A harmadik erdő A harmadik, a legtávolabbi erdő a város északi részéhez csatlakozik. Ez nemrég ültetett, fiatal tölgyes sarjerdő, de jól fejlődik, és meg van rá a remény, hogy idővel értékes erdő válik belőle, ami nagyon nagy szó ezen a fátlan síkságon, mert azon túl, hogy fát biztosít a népnek, azok számára is példa lehet, akik most csak mezőkkel rendelkeznek, de az utódoknak is követésre méltó példaképként szolgálhat. A város derék földesura a jövőben még további erdőket kíván a hatalmas mezőségbe telepíteni. A faültetés módja pedig nem más, mint a közönséges magvetésnél követett eljárás: mélyen szántják föl az ültetésre kiválasztott helyet, a barázdába bevetik a tölgymakkot, beboronálják s amikor kihajtott, vigyáznak, hogy a fiatal, gyenge hajtásokat ne rágják és ne törjék le az állatok. Amikor azután megsűrűsödnek a facsemeték, ritkás erdőbe ültetik át őket. Akiknek nincs erdejük, kövessék az erdőültetés e szép példáját. 5. §• A szőlők A földesúr nem csak erdőket és ligeteket, hanem szőlőt is telepített a város köré. A szőlő a várostól ötszáz lépésnyire délre, a nagy erdőtől száz lépés távolságra terül el. Ez a hely a környező mezőségnél magasabban fekszik. A kiemelkedő halom közepébe az ide kiránduló földesúr részére kilátót, vagyis egy toronyszerű építményt építettek. Alatta keményebb földbe ásott borospincék vannak, amelyekben az itt termelt borokat tárolják. A kilátót minden oldalról szőlők veszik körül, melyeket az 1711. évi szatmári béke után, 12—13 évvel ezelőtt telepítettek ide. Maga a földesúr mondta el nekünk, hogy először csak néhány oltványt ültetett el itt, majd amikor látta, hogy kihajtanak, akkor kezdett többet ültetni, s a város lakóinak is adott belőlük, hogy az ő példáján felbuzdulva, most már ők is nagyobb szőlőket létesítsenek. Így történt azután, hogy amint lassanként megnövekedett a népesség száma a város igényeinek megfelelően, egyre több lett a szőlővel beültetett föld. Az oltványokat többnyire Bihar megyéből hozták. A termesztett szőlőfajták: a tokaji furmint, a fehér szőlő, a boros szőlő, a bakator és egyéb olyan fajták, melyeket Biharban, Székelyhidon és ezekkel szomszédos helyeken művelnek. Az ültetés, a termesztés, a kapálás módja is ugyanaz, mint Biharban. A bor fehér és vörös, kellemes ízű, erős és italként egészséges.