Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Kávássy Sándor: Ismertetések a régi Szatmárról

17. §. Szatmár várának romjai, a város piaca, templomai Miután Szatmár ismét a magyarok birtokába jutott, lassanként megkezdték a vár lerombolását. Ma már semmi sem látható belőle, csak a romok. Szatmár a romok mellett, azoktól nyugatra terül el. Valamikor nevezetes hely volt, de miután a legutóbbi polgárháborúban lerombolták és felégették, elnéptelenedett. Ezt követően új lakosság telepedett ide. Az új polgárok megint felépítették a várost, amely most inkább kiterjedésben, mint szépségben nagyobb a réginél. 1715-ben Pozsonyban kelt törvénnyel a szabad királyi városok közé vették fel. Két temploma van: egyik a katolikusoké, másik a protestánsoké, az utóbbit kereszt alakban építették. Katolikus részről a lelkipásztori teendőket a jezsuiták látják el, akik a várromok között rendeztek be kápolnát. A piac tágas helyen, a várrom és a város között helyezkedik el. A lakók ide szerdai napokon szoktak hetipiacra összegyűlni. 18. §. Polgárai; a magyarok viselete, életmódja A város polgárai mind magyarok, de kevés német is akad közöttük. Cselédszolgálatra néha valachokat is fogadnak, s hogy velük érintkezni tudjanak, a magyar gazdának kell valachul megtanulnia. Mégis a magyar az uralkodó nyelv, nem csak azért, mert ezt beszélik a legtöbben, hanem szép hangzása miatt is. Mindannyiuk ruhaviselete magyaros, tisztes és ildomos. A férfiak a régi helyi szokásnak megfelelően sötét posztóruhában járnak, az asszonyok piros, vagy zöld színű ruhát viselnek s fejüket fehér kendővel fedik. Mindkét nembelinek lábbelije a csizma. A nők — különösen a férjnél levők —, nagyon csinosak, de a fiatalabb lányok is ilyenekké fejlődnek. A lakók kereskedéssel, kézműves munkával és földműveléssel foglalkoznak. Merem állítani, hogy ebben kiválóak. 19. §. A táj szőlőkultúrája Miután a síkságot a Szamos kellően öntözi meg, a talaj nedvességtartalma kedvez a gyümölcs- és szénatermesztésnek. A szőlők félmérföldnyire a Bükk hegység tövében fekszenek. A szőlő szaporítását a termő tőke gyökerének ültetésével végzik. Az itt honos szőlőfajták: a hólyagos, vagy furmint, a fehér, vagy borosfejér és a piros szőlő, vagy bakator. Ezt a három szőlőfajtát nem csak borkészítésre tartják alkalmasnak, hanem arra is, hogy csemegeszőlőként étkezésre használják; ilyenkor több fajtát kevernek össze. Találni tömjénes — szagos — szőlőt is,