Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Adattár - Németh Péterné: Adatok az 1918–1919. évi forradalmak beregi történetéhez

terv néhány nap múlva a Tanácsköztársaság kikiáltásával elvesztette aktualitását. (61) A kisgazdapárt szervezetének kiépítéséről szólnak a jelentések Csarodáról, Hetéről, Tivadarból és csak a proletárdiktatúra szakította félbe a szervező munkát Vári községben.(62) Mégis a párt megyei elnöke csalódottságát fogalmazta meg a kisgazdapárttal kapcsolatban az alispánnak írt beszámolójában. Az a reménye ugyanis, hogy a kisgazdapárt olyan hatalmas erőt fog képviselni, hogy a „kommunistáknak nem fog sikerülni a falun még pártot sem alakítani, nemhogy szerephez jutnának" — kudarcot vallott. A vármegyei tisztikar a szociáldemokrata párt és a beregszászi néptanács növekvő befolyását kívánta ellensúlyozni egy másik kezdeményezésével is: mégpedig, hogy a törvényhatósági bizottság alakítsa meg a vármegyei néptanáesot, vegye ki a vezetést és intézkedési jogot a „nemzeti, katona és más tanácsok kezéből." Ezentúl a vármegyei és a községi tisztikar egyedül a vármegyei néptanácsnak tartozik engedelmeskedni, kizárólag csak annak határozatait köteles végrehajtani. A falvak megnyerése céljából indítványozták, hogy a törvényhatósági bizottság által választott tagok mellett minden faluból legalább egy, de minden ezer lakos után egy-egy tagot küldjenek a vármegyei néptanácsba. Bár a szociáldemokrata párt erélyesen tiltakozott, a törvényhatósági bizottság február elején megválasztotta a néptanács tagjait, elnöknek Dercsényi Ferencet, alelnöknek Czeiner Nándort. A választások is lezajlottak a községekben, sőt alakuló gyűlésre is összehívták őket Beregszászba. A vármegyei néptanács az előzetes várakozásnak megfelelően bázisul szolgálhatott volna a reakciós megyei tisztikarnak. Az alakuló ülésen bizalmáról biztosította azt a Kutkafalvi Miklós kormánybiztos-főispánt, akinek tisztségéből való elmozdításáért a beregszászi és munkácsi néptanács éppen akkor indított akciőt.(63) Azonban a vármegyei tisztikaron belüli személyi és politikai ellentétek, amelyek különösen élesen vetődtek fel a vármegyei néptanács szervezésével kapcsolatban, hamarosan lehetetlenné tették annak működését.(64) A földkérdés, amely 1918 októbere óta a népgyűlések központi témája volt, 1919 elején is nyugtalanságban tartotta a falvak népét. Amíg azonban az őszirózsás Forradalom után a földkérdés megoldása, mint „az ingyenes földosztás" követelése fogalmazódott meg a népgyűléseken, addig 1919 tavaszán a szociáldemokrata párt a földek közös művelését igyekezett népszerűsíteni, nem sok sikerrel.(65) Ez utóbbi kitűnő agitációs lehetőséget adott a reakciós polgári erőknek, hogy igyekezzenek szembefordítani és a forradalomtól távol tartani a paraszti tömegek egy részét.