Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Filep János: Az egységes falusi ifjúsági szervezetek (EPOSZ) Szabolcs-Szatmár megyében 1948–1950

vesz részt a szocialista célok sikeres megvalósításában. A fejlődéssel járó követelmények írták tehát elő az ifjúság egységének megteremtését, melynek szerves része volt az EPOSZ-szervezetek létrehozása. Az országos politikai helyzet alakulása Szabolcs-Szatmárban is kedvezően éreztette hatását. Az 1947. évi választások után a politikai erőviszonyok megváltoztak. A kommunista párt pozíciói megerősödtek, a közigazgatásban — mely az előző években a reakció fellegvára volt —, számottevően megnőtt a kommunista vezetők és szimpatizálók száma. A szabolcsi nép sikeresen vívta meg harcát a föld megvédéséért, a közigazgatás megtisztításáért. Előrelépés történt a földművesszövetkezetek kiépítésében, mely hivatott volt a szövetkezeti gondolat terjesztésére, erősítésére is. Ezeket az eredményeket összegezte és határozta meg a további feladatokat az MKP 1948. február 7-én ülésező III. megyei konferenciája. A konferencián követelményként fogalmazódott meg, hogy az ifjúságot jobban be kell vonni az építő munkába, és sürgősen meg kell teremteni a parasztifjúság egységét. 1948 nyarán került sor az iskolák államosítására, ősszel megalakultak az első termelőszövetkezetek és gépállomások, ezzel elkezdődött a megyében a mezőgazdaság szocialista átszervezése. A parasztifjúság szervezeteire várt az a feladat, hogy a meginduló nagy építő munkába szervezettebben vonja be a fiatalokat, segítse politikai, kulturális fejlődésüket, demokratikus nevelésüket. I. Az EPOSZ-szervezetek létrejötte A felszabadulástól 1948 tavaszáig végbement társadalmi—politikai fejlődés, a szocialista építésből adódó feladatok egyértelműen követelték egy olyan ifjúsági szövetség létrehozását, amelyben a parasztfiatalok is szervezetten és egységesen tömörülhetnek. Indokolta ezt az is, hogy a MADISZ — mely hivatott volt az ifjúság összefogására — szerepét nem tudta maradéktalanul betölteni. A falusi ifjúságnak csak kis része tartozott különböző, legtöbbször egymással szembenálló ifjúsági szervezetekhez, amely erejét szétforgácsolta. Döntő többsége 1948 tavaszán még szervezeten kívül volt. Szociális körülményeit tekintve is lényeges hátrányban volt a többi ifjúsági réteggel szemben. A felszabadulás óta eltelt három év alatt helyzetük alig változott.(2) Az előkészítés jelentős állomása volt az 1947. december 5—7-én ülésező dobogókői konferencia, ahol a négy ifjúsági szervezet vezetői — Független Ifjúsági Szövetség (FISZ), Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ), Népi Ifjúsági Szövetség (NISZ), Szociáldemokrata If-