Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Hebeny Zoltán: A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében 1868–1900 között

jai ellen irányuló rendelkezése is, mely szerint, ha a szülő, gyám a gyermeket az iskolából visszatartja figyelmeztetés után 50 kr, 1 ft, 2 ft majd 4 ft megfizetésére büntetendő. Végső esetben pedig külön gyám kijelölését is kilátásba helyezte (4. §). A törvény szabályozta a népoktatási tanintézetek típusait, az iskolák felügyeletét, előírta azok szükséges felszerelését, állást foglalt az anyanyelvi oktatás mellett, stb. Azzal, hogy az iskolák felállításának és fenntartásának jogát kiterjesztette a polgári jogokkal rendelkező községekre, társulatokra és magánszemélyekre is, megteremtette a világi népoktatás egyik feltételét, s egyben megszüntette az egyházi iskolázás évszázados egyeduralmát. A tankötelezettség helyzete Szabolcs megyében Hazánk első népoktatási törvényének megalkotása terén olyan kultúrnemzeteket is megelőztünk, mint pl. Anglia, Ausztria, Franciaország és Svájc. Ez azonban korántsem jelentette azt, hogy a valóságos iskoláztatás terén is előbb jártunk volna az említetteknél. A tankötelezettség elvének gyakorlatban való végrehajtása ugyanis csak nagyon lassan haladt előre és teljes mértékben, a tárgyalt időszak alatt, nem is valósult meg. Ebben a tekintetben nagy hiba volt, hogy hosszú ideig sok helyen még nem is foglalkoztak komolyan az iskolába járatás és az iskolamulasztás kérdésével. Ezzel magyarázható, hogy nem csak az egyes falvakban, de még városokban is a tankötelesek összeírásában, az iskolai mulasztások feljegyzésében és a kirótt büntetések tekintetében országszerte nagy volt az aránytalanság. A tankötelezettség végrehajtása érdekében a legfontosabb teendőnek bizonyult az országban élő 6—12 éves és a 13—15 éves gyermekek öszszeírása. a meglévő iskolák, tanítók, stb. számbavétele. Ez a munka Eötvös erőfeszítése ellenére is csak vontatottan haladt előre és részben valósult meg. Ezt állapíthatjuk meg a miniszter 1870-es jelentéséből is. Megyei vonatkozásban pontosnak mondható adatok csak az 1870-es évek közepétől, a Vármegyei Közigazgatási Bizottság (1876) megalakulásától állnak rendelkezésünkre. Ekkor a királyi tanfelügyelő, Kiss József — a vármegyei hatóságokkal egyetértésben — szabályzatot készített a tankötelesek összeiratása céljából. A gyermekek összeiratását a városokban a polgármesterek, a falvakban a szolgabírók útján a helyi elöljárókra ruházták, akik a tényleges munkát a tanítókkal végeztették el. Az összeírás pontossága érdekében megkívánták, hogy a gyermekeket házról-házra járva kutassák fel s a következő adatokat írják fel: a ház száma, szülő vagy gyám neve, az iskolaköteles gyermek neve, neme, éve, vallása, nemzetisége. Majd el kel-