Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Szászi Ferenc: Adatok a Szabolcs megyei mezőgazdaságban alkalmazott gazdálkodási módokhoz (a századfordulón és a két világháború között)

ruló alsóbb néposztály az aratásbeli csekély keresetét kereset hiányában a tél beálltáig elfogyasztani lesz kénytelen."(34) Az elemi csapások közül az állatállományt pusztító járványos betegségek is súlytották Szabolcs megye lakosságát a XIX. század végén és a XX. század elején. Főleg a sertészvész növelte a parasztság gondját, baját. Az esetek, a példák sora közül bizonyításként említhető, hogy 1896ban a sertésállomány 70 százalékát elpusztította a vész. „Legjobban súlytotta ezen csapás az apró kisbirtokos és szegény zsellér és cseléd népünket — olvassuk az alispáni jelentésből —, mivel a legszegényebb néposztálynak is volt, ha egyéb nagyobb állata nem is, de egy-két sertése, melyet rendszerint részibet művelt egy-két hold tengeri termésből magának felhizlalva, a téli zsír- és hússzükségletét fedezte, feleslegéből pedig egy kis téli ruhát akasztott magára."(35) 2. Gazdálkodási mód a két világháború közötti időben Az 1939-ben kiadott megyei történeti monográfia mezőgazdasággal foglalkozó témakörében a nagybirtokon folytatott gazdálkodásról az olvasható, hogy „a háborús évek óta belterjes gazdálkodásra tértek át." A kortárs történetíró azonban kénytelen volt hozzáfűzni ehhez a megállapításhoz, hogy ,.a mezőgazdasági konjuktúra megromlott, és a tőkehiány, a súlyos adóterhek, a magas vasúti költségek miatt, a termény- és állattartásunk válságba került." A „közbirtokosság" körében folytatott gazdálkodásról pedig az olvasható, hogy „legnagyobb részben háromnyomásos gazdálkodási rendszert folytatnak, de emellett mindig kiszakítanak a határból egy-egy darab föllterületet, amelyen szabadon gazdálkodnak."^) Ez pontosabban azt jelentette, hogy a homok talajú vidékeken a parlag tartó háromnyomásos gazdálkodási rendszer volt az általános. A barna földeken pedig a talaj egyoldalú kihasználása csökkentette a termelési eredményeket. „A túlnyomó gabonatermesztés miatt a szabolcsi jó barna föld nem képes megtéríteni a gazda minden verejtékes munkáját, mert kimerül egyes tápanyagokban" — fogalmazta meg véleményét a kortárs mezőgazdasági szakember.(37) A külterjes gazdálkodás háború utáni fennmaradását bizonyítják a statisztikai kimutatások is. 1921-től 1926-ig Szabolcs és a trianoni békekötés után Szabolcshoz kapcsolt Ung megyében a szántóföldi területnek 12,1 százalékát ugarnak hagyták meg. Országosan az ugar aránya 4,5, az „északi dombos vidéken" 7,2, az Alföldön 5,4, a Dunántúlon már csak 2,2 százalék volt ez az arány. A Szabolcs megyei parlagon hagyott területnél a megyék közül csupán