Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye és Nyíregyháza történetéhez - Szászi Ferenc: Adatok a Szabolcs megyei mezőgazdaságban alkalmazott gazdálkodási módokhoz (a századfordulón és a két világháború között)

marha", a Tisza bal partján, a Tiszántúlon 314, a Tisza jobb partján, az északi területeken 283, a Duna jobb partján pedig 278 és országos átlagban 305 kh művelt földterületen tartottak el 100 db szarvasmarhára redukált háziállatot.(19) Az állattenyésztésnek üzemcsoportok szerinti vizsgálatára is módot ad az 1895. évi üzemstatisztika. Szabolcs megyében 100 hold szántóföldre esett szarvasmarhára redukált háziállat a törpegazdaságokban 173, kisgazdaságokban 39, középgazdaságokban 26, s nagygazdaságokban 31. A Szabolcs megyei törpegazdaságok állattenyésztésének mutatószáma az országos és a tájegységek hasonló kategóriájú mutatószámait jelentősen felülmúlja és megközelíti a megyék közül kiemelkedő Szatmár megyei 100 holdra eső 200-as szarvasmarha átlagot. A törpe- és kisgazdaságok (100 kh-ig) a megye művelt földterületének 27,1 százalékát foglalták el, ugyanakkor az összes sertés 43,8 és a szarvasmarha 44,1 százaléka itt volt található, csupán a juh tartásában mutatott fel nagyobb arányt a közép- és nagybirtok. A juhállomány 78 százalékát az 1000 holdon felüli gazdaságok adták.(20) Az 1911. évi állatlétszám felmérés adatai szerint Szabolcsban az öszszes szarvasmarha-állománynak 24,1 százaléka volt a jobb hasznosítású pirostarka és borzderes, míg az Alföldön 30,2, országosan pedig már 60,8 százalékos volt e fajtának az aránya. A sertéstartás fajtaváltásánál még szembetűnőbb a külterjes gazdálkodás. Szabolcs megye az 5,1 százalékos hússertés aránnyal megelőzi ugyan a tiszántúli 4,7 százalékos arányt, de az országosan is igen alacsony 14,7 százaléktól jelentős a lemaradás. A nagybirtok állattartásánál, a juhnál a finomgyapjas merinói állomány a megyében 64,8 százalékot képviselt, és ezzel az aránnyal megelőzte a tiszántúli 52,6 és az országos 31,9 százalékos arányt.(21) Szabolcs megye állattenyésztése 100 négyzetkilométerre és ezer lélekre eső sertés, juh és lótartásban a Tisza jobb- és bal parti területénél és az országos átlagnál jobb eredményt mutatott, szarvasmarha-tartásban is csak 100 négyzetkilométerre eső átlagban volt jobb az arány a Tiszántúlon^), mégis az állattenyésztés Szabolcs megyei elmaradottságához nem fér kétség. Az elmaradottságot bizonyítják a korabeli források is. „Szabolcsban a talajviszonyok miatt az állattenyésztés csak nagyon lassan fejlődik, a nyári legeltetés mellett a bent való etetés egyáltalán nem tud meghonosodni" — olvassuk a Szabolcs megyéről írt monográfiában.^) Az alispáni jelentések általában — az 1894. évi pedig különösen — rávilágítanak a szarvasmarha-tenyésztés elmaradottságára. Az alispán 1894-ben arról ír, „hogy határozott tenyésztési cél kitűzve egyáltalán