Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 3–4. (Nyíregyháza, 1982)

Források a XVII–XIX. századból - Balogh István: Az újratelepített Nyíregyháza első félévszázada. (A nyíregyházi bírák évkönyvei) (1753–1803)

Mihály helyettes szolgabíró uraknak méltóztatott a helyszínére jönni ennek kihirdetésére. Ez alkalommal egyszer-smind megtekintették az e célra kiszemelt helyet, az imaház nagyságát is helyben hagyva, megjelölték, ahogy most is áll. Ugyancsak bejelentették a lakosoknak a lelkész és iskolamester állításának engedélyezését is. így végül megkezdődhetett a mostani templom építése.(19) Hogy semmit sem késsenek, már a következő napon, azaz március 25-én miután már minden készen állott, a munkát is tüstént megkezdették.^) Ahonnan elindultunk, oda visszatérve, hogy ez a főbíró a köz javáról milyen vigyázattal gondoskodott és mégis milyen takarékosan járt el, — az adószedőknek folytonos fáradozásaikért, 4 ft és egy pár csizma járt, az is gyakran változott — hogy pontosan meg legyen határozva, mennyi jár nekik, az esküdt adószedők részére az adószedés végeztével 10 ft-ot állapítottak meg. 1785-ben nemes Kováts György viselte a főbíróságot, helyettese Tresztyanszky Mátyás, eléggé színlelő férfiú, de csendessége miatt kevés sikert ért el. ö az adót a könnyebb behajtás végett négy részletre osztotta, hogy mindenki ismerje az illető negyedévben az esedékes részletet, de ez valójában nem sok sikerrel járt. Ez évben megkezdődött az őfelsége által kiadott parancs szerint az országos összeírás és a házak megszámozása. Úgy annyira, hogy minden egyes ház és kunyhó, ahol ember lakhatott, folytatólagosan a tanyáik is számokkal lettek megjelölve, majd a családok is aszerint összeirattak. Ezt a munkát a király iránti köteles engedelmesség szerint — amelynek teljes buzgósággal eleget tettek — olyan módon végezték, hogy Zoltán István szolgabíró úr Papp János esküdttel, és a melléje kiküldött királyi összeíróval, ez idő szerint a De Vinsi ezredbeli hadnagy Maurovics segítségével, a helységben és a tanyákon is felrakták a számokat. Melléjük segítségül ki volt rendelve a város részéről érdemes Manyik Péter, Miskolczy Mátyás jegyzővel, bőségesen ellátva a számukra adott, népösszeírásra vonatkozó utasításokkal. Eddig az évig az itteni nemesek minden rovást és adót, azaz kontribuciót és árendát, minden különbség nélkül, éppen úgy mint a nem nemesek befizették a város közönsége pénztárába, a megye által az armalista nemesekre kirótt adót helyettük a város közönsége fizette. Most alkalom nyílott, hogy a nemesek a város kebelében tovább kontribuciot ne fizessenek, mert a szolgabíró minden egyes adózónak könyvecskét oszt ki, ennek következtében a törvény értelmében az adófizetéstől megszabadultak és később ez valóban is szokásba is jött.(21)