Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

segítésétől5) Ezt a várakozást és igényt erősítette az is, hogy a belügyminiszter arra utasította a Tanyai Tanács által kijelölt tanyaközpontok minden egyes anyaközségének közigazgatási vezetőjét, hogy „hallgassa meg a községi elöljáróság tagjait, továbbá a tanyaközpont kialakításával területileg érdekelt népi bizottságokat."(16) Ugyanez utasítás egy központilag készített kérdőív pontos kitöltésére és arra is felszólította a közigazgatás első emberét, hogy az „esetleg felmerülő panaszokat és kívánságokat vizsgálja ki" és az ezekről készült jegyzőkönyvet, együtt a kitöltött kérdőívvel küldje meg. Csak ha ezt elmulasztják, fogja a belügyminiszter „véglegesnek" tekinteni „a tanyaközpont kijelölését." A demokratikusan induló eljárást, az érdekelt lakossággal való szóértést nemcsak amaz időszaknak még mindig meglévő szelleme, de az is indokolta, hogy a Tanyai Tanács 1949. március 2-i és 17-i ülésén kellő előkészület nélkül, jobbára csak a megye külterülettel rendelkező helységeinek statisztikai számadatokkal jelzett népesség- és területnagysága alapján végezte a kijelöléseket.(17) így — figyelembe véve, de nem ide sorolva az 1950-ben Hajdú-Bihar megyéhez csatolt, kijelölt tanyaközpontokkal rendelkező helységeket — kivétel nélkül olyan községek (és természetesen Nyíregyháza megyei város) területén jelölt ki tanyaközpontokat, ahol a külterületi lakosság száma meghaladta az 1500 főt.(18) Ilyen alapon került kijelölésre Balkány község külterületéből — Abapuszta, Büdszentmihályból — Gáriháthalom, Dombrádból — Karkhalom, Mérkből — Tiborszállás, Nagyhalászból — Érhát és Homok, Nagykállóból — Butyka, Nyíregyházából — Belegrád, Józsefháza, Nagycserkesz, Simonpuszta, Sőrekut és Vajdabokor, Nyírpazonyból — Sóstóhegy, Űjfehértóéból — Szegegyháza, Vállaj és Nyírbátorból — Aporháza és Bátorliget. Minthogy e kijelölések egyszersmind a külterületi építkezést is olyképpen korlátozták, hogy a továbbiakban az egyes községek belterületén kívül csak a tanyaközpontokban engedélyezték lakóépületek felhúzását, a tanyai lakosság mindenképpen változtatni, tágítani szeretett volna a kijelölések körén. Nos e változtatási, tágítási szándék oly viták sorát váltotta ki, amely csakhamar félreérthetetlenül jelezte a központi kormányzat és a tanyai lakosság szándékai közötti összhang megbomlását. Míg az imént említett vagy a később szétküldött íveknek a tanyai lakosság szándékait tudakozó kérdéseire szinte kivétel nélkül olyan általános válaszokat adtak, hogy „önállósulási törekvés" észlelhető, vagy a „tanyaközpontok létesítését örömmel fogadták", vagy az „összes külterület. .. tanyaközpontokban való csoportosítását" kívánják,(19) addig a konkrét megoldás dolgában már többnyire külön vagy ellentétes kívánságokkal álltak elő. Aligha van tér ezeket egytől-egyig ismertetni. Jól jellemezte azonban a helyzetet, hogy maga Nyíregyháza is — akkor még persze, nem függetlenül a.