Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

A jog, az igazságszolgáltatás és a tulajdon ugyanis egyazon viszonyban állanak, és a korona felségjogán alapulnak, amelyekkel annak tagjai elválaszthatatlanul egybe vannak kapcsolva és amelyek a hűség és engedelmesség magyarázatát adják. Ugyanis a törvény és király iránti egyenlő engedelmesség a természetes és felesküdt hűség erejével kötelez bennünket. Igen sok család, akiket a származás kiválósága, a velük született derékség, a hivatalviselés és javak bősége a születésre legelőkelőbbekkel egyenlővé tett, ma már a porban fetreng és az atyai földön mintegy számkivetettként tengődnek mostani állapotukban, régi sorsukhoz méltatlan, de mégis abban a tekintetben vigasztaló helyzetben, hogy az őseik érdemeit az unokák nyomorúságos sorsában is nem csak megbecsülik, hanem ami nemesi előjoguk nyújtotta leginkább kifejezhetetlen javával ellátják, amit csak a nemeslelkű férfi tud és képes értékelni. Ez ugyanis olyan kincs, amellyel a legnyomorúságosabb sorban is édes és kellemes élni. Ez olyan értékes örökség, amely az elfajult utódban (ilyenek egyébiránt tömegesen nincsenek is) segít az ősei erényét megbecsülni és tisztelni. Ezért van az, hogy megyénk nemes famíliáit felsorolni szándékozván csupán néhányat említek, azokat is példaképpen, nehogy a nemesség osztályozásába, bocsátkozzam, ami ellenkezne az I. rész. 9. címmel. Ez a nemesség összességét, a főpapokat, a bárókat, azaz főurakat és az ország előkelőit is beleértve, egyazon szabadsággal élőknek tekinti. Tehát mindez okból, mind pedig azért, nehogy a régebben kiváló, de most kevésbé fénylőket, sőt hanyatlókat bármi módon a saját erényeik révén kiváló családokkal szemben lealacsonyítsuk, ezért a birtokuk azon állapotát kívántuk feljegyezni, amelyben az urbárium bevezetése találta őket, amit már fentebb említettük. Mert a vagyoni állapot változó, egyszer a csúcson áll, majd lejjebb száll, a sors legkisebb változása folytán a magasból a mélybe zuhant. A II. rész 8. §-hoz ajánlott kiegészítés: «15. Említettük fentebb az 5. §-ban, a megye területe során, hogy szót ejtünk a megye követeléseiről is. Ez a hajdúvárosok Böszörmény, Nánás, Dorog, Hatház, Szoboszló és Vámospércs bekebelezése. Ezek keletkezéséről a mű V. rész 2. fejezetében (Bélnél az V. rész 1. fejezetében) bővebben értekeztünk, itt elegendő elmondani, hogy e helyek megtámadhatatlan jog alapján a megye joghatósága, de tulajdonjogilag részben a királyi kincstárhoz, részben egyes családokhoz tartoznak. Ezt bőségesen bizonyítják a levéltárunk, valamint az egyes családok oklevelei. Ezekből kiderül, miként lettek keletkezéseik és ő megszerveződésük idején a megyénktől és az egyes családoktól elidegenítve. A másik követelés Debrecen sz. kir. városra vonatkozik. A város valamikor a megye joghatósága.