Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség rétegződése 1797-ben

lítására volt elég pénzük úgy, hogy a család megélhetését ez nem zavarta meg, vagy másképpen, éves jövedelmükből 1—2 pár ökröt vehettek. Az ennél kevesebb jövedelemmel rendelkezőket nézve, 2521 család nem rendelkezett annyi éves jövedelemmel, hogy katonáskodásra saját erejéből gondolhatott volna, legfelső rétegüknek is csak 1 pár ökör ára jövedelme volt. A nemességnek ez a kis jövedelemmel rendelkező része, becslésünk szerint 58 százaléka, a valóságban azonban számuk több lehetett, hiszen ebben az adózásban azok nem vettek részt, akiknek évi jövedelme nem érte el a 25 Rft-t. Az átlagjövedelmet el nem érő másik csoport már valamivel tehetősebb, megélhetését évi jövedelmének nagysága, 1—2 pár ökör ára mutatja. Tehetősebbek voltak a valóságban, mert az összeírás csak a fekvő jószágok jövedelmét vette figyelembe, az állattartás, a korcsmáitatás stb. földesúri haszonvételek elmaradtak. Ezekkel a korrekciókkal számolva is a nemesség megoszlásának aránya nem változik, s az átlagjövedelmet el nem érők száma az összes adózót figyelve 84,42 százalék, olyan magas, hogy megterheltetésük igen súlyos áldozatokat igényelt, igaz ugyan, hogy a becslés szerinti adóösszegnek ők csak 15,63 százalékát fizették, családonként megközelítően 2 Rft-t, de ez az adat egyúttal mutatja a megye nemesi társadalmának szegénységét is. Az átlagjövedelemtől eltérő kategóriák megállapítása tetszőleges, lehetett volna differenciáltabban is megközelíteni, de célunk eléréséhez enynyi is elégségesnek látszott. Kitetszik, hogy a tehetősebb középnemesek, akik a megye közéletében részt vettek megközelítően az átlagjövedelemmel rendelkeztek, s a nagybirtokosoknak egy részét is ide sorolva, a megye vezetését a nemességnek 5—10 százaléka, azaz 200—550 ember intézte. Megjegyezzük, hogy az átlagjövedelemtől többel rendelkezők differenciálására fent idézett vagyoni leltárak adtak számunkra biztosítékot. Igaz, a kategóriák hozzávetőlegesek, de a jövedelem mögött lévő birtok nagysága mutatja, hogy nem nagyon térnek el a valóságtól. Csákányi József középnemesnek mondható, míg Niczky nála jóval tehetősebb nagybirtokos, Dessewffy pedig az arisztokrácia tagja.(22) Dolgozatunk elején volt szó róla, hogy a személyes felkelést is meghirdették. Az insurrectio szervezésére kiküldött bizottság összeírta a hadrafoghatókat, s úgy gondolták, hogy a maguk erejéből „felülők" valamint a zsoldosok szállnak először hadba, míg a segítséget igénylőket a megye felszereli, gyakorlatoztatja, szükség esetén táborba indítja. A deputáció programjához(23) mellékelve megtalálható az összeíró tabella formája, aminek kitöltése után dőlt el, hogy hány insurgensre számíthat a megye. A kitöltést az érdekeltek megkérdezésével végezték a megye által kiküldöttek.