Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

nisztrátornak (dicséretre méltó) nyolc évi gondja és fáradozása miatt köszönetet mondottak. Ennek letárgyalása után a főispán a nemes közönség előtt az esküt letette. Az eskü letétele után a főispán az adminisztrátornak eddigi hathatós gondviseléséért és fáradozásáért a köteles köszönetet előadta, a főispáni hivatal terhét átvéve részletesen kifejtette a nemes közönség iránt minden alkalommal kimutatandó hajlandóságát. A megye pedig neki, mint főispánnak a kormányzása megkezdésekor a szerencsés megérkezése felett örvendezve ismételt hódolással és örvendező felkiáltásokkal magyar nyelven a köteles tisztességadást megadta. E főispán a megye élén állott 1747. október 5-ig. Nagykállóban e napon tartott közgyűlés alkalmából felolvasták Óbudán 1747. augusztus 26-án kelt búcsúzó levelét, amelyben bejelentette, hogy bizonyos súlyos okok következtében a hivatalát őfelségének visszabocsátotta, mire a megye fájdalmát kifejező válaszlevelet küldött. Szálai gróf Barkóczy I. Imre, Palóc és Tavarna örökös grófja, császári és királyi kamarás, akire Vásonkői Zichy Miklós gróf lemondása után a főispáni tisztet Mária Terézia Bécsben, 1747. november 29-én kelt parancsával ruházta át, a Nagykállóba 1748. május 27-én kitűzött közgyűlésre érkezett meg. A következő napon azt bátyja szálai gróf Barkóczy Ferenc Isten és az apostoli szék kegyelméből egri püspök, császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos, Heves és Belsőszolnok vármegyék örökös főispánja, a hétszemélyes tábla ülnöke, királyi biztos a főispáni hivatalba bevezette, ünnepélyesen beiktatta és a megye kormányzása élére állította, ő pedig az ünnepélyes főispáni esküt letette. Az eskü letétele után a négy szolgabíró székével ünnepélyesen felemelte, miközben a karok és rendek egyhangúlag ígéretek és jókívánságok közt inkább keblükre ölelték, mintsem elfogadták volt. Öt követte hivatalában szálai gróf Barkóczy I. János Palóc és Tavarna örökös ura őfelsége valóságos kamarása és valóságos belső titkos tanácsosa, miután őfelsége Mária Terézia apostoli királynő által Bécsben 1759. május 23-án kelt parancsával Imre testvérének halála következtében megüresedett főispáni tisztet neki átengedte és adományozta. A beiktatás napjául 1759. július 23-át tűzte ki, s ezen a napon tisztelendő szálai gróf Barkóczy Ferenc egri püspök Heves és törvényesen egyesített Belső Szolnok megyék örökös főispánja, őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa, a hétszemélyes tábla bírája, mint az apostoli királynői felség biztosa, a neki adott királyi parancs értelmében a hivatalába bevezette az ünnepélyes eskü letétele után beiktatta. A beiktatás után két törvényszéki ülnök és két alszolgabíró, az ülőszékével együtt háromszor felemelte, ugyanannyi vivát és jókívánság kiáltása közt. A beiktatást végző az újonnan beiktatott főispánhoz, testvéréhez fordulva, e szavakkal fe-