Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

tott közgyűlés kívánságát, miszerint az óhajtott segély ügyében mihamarabb tegyen intézkedéseket, — kitörölte, amint ez ott olvasható. Az idők folyásának kellett engedni és a főispáni hivatal adminisztrátorának Kércsen 1708. augusztus 6-án tartott közgyűlésen kissennyei Sennyey VII, Istvánt, a magyarországi szövetkezett rendek kancellárját iktatták be. Itt olvasták fel Krucsay Mártonnak, a fejedelmi örökös birtokok jószágigazgatójának levelét a fejedelmi fenség mellékelt parancsával együtt, amelyben az említett jószágigazgatónak kegyelmesert megparancsolja, miszerint kissennyei Sennyey Istvánt az ez idő szerint üresedésben levő főispáni hivatalba, az említett tisztség ellátása végett a megye közönsége jelenlétében a szokott eljárás szerint iktassa be, a szokott beiktatási ünnepélyességgel tisztelje meg és nyilvánítsa ki a megye közönsége előtt, hogy a jövőben ő fogja ellátni e tisztséget. A beiktatási ünnepség helyét és idejét az említett praefectus Pálcára, folyó hó 13-ra tűzte ki. Miután Isten jóvoltából felvirradt az említett nap, azaz augusztus 13-a, és Pálcán, ahol a megjelentek fölös számban együtt voltak, a beiktató gyűlés megtörtént. Ezen tekintetes és nemes Krucsay Márton, a fejedelem őnagysága magánbirtokai jószágigazgatója, őfelsége kegyes adománylevelét felidézve, teljes tisztelettel előadta felolvasásra és kihirdetésre. Miután azt felolvasták, tekintetes és nagyságos kissennyei Sennyey István urat, a magyarországi szövetkezett rendek kancellárját, az Istenhez intézett előzetes fohászkodás után a megye közönsége a főispáni adminisztrátori tisztbe és méltóságba beiktatta, az ország törvényeiben előírt eskü letétele után az összegyűltek tetszése mellett bevezette, a tisztség viselésére felhatalmazta és hivatalában megerősítette. Amint olvassuk, hivatalát ellátta és még 1710. június 25-én tisztújítást is végzett utoljára, a. Pálcán tartott közgyűlésen is. Aztán a felséges Isten határozatából és kedvezéséből a nemzeti hadsereg a háború kockázatát a jótékony békévé változtatta, 1711. április 29-én a szatmári békét és a békeegyezmény pontjait aláírták, azokat Mária Magdolna Isten kegyelméből római császárnő, Magyarország, Horvátország és Szlavónia koronás özvegy királynéja, III. Károly római császárnak, VI. néven Spanyolország, az Indiák, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország ezután megkoronázandó királya, törvényes örökösének és fiának ez idő szerint egyedüli régense, nemcsak elfogadta, jóváhagyta és ratificalta, hanem királynői és kormányzói hatalmával és nyilvános esküjével megerősítette, maga is megtartani és bármely rendű és rangú emberrel megtartandónak jelentette ki. Ezenfelül kijelentette, Bécsben 1711. május 26-án kelt oklevelében saját királynéi aláírásával ellátva, hogy a katolikus és apostoli király is kegyesen jóváhagyja, szentül és, sérthetetlenül megtartja és másokkal is megtartatja. Az említett Károly