Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

tálat másként szól. Ugyanis legtöbb nemes és paraszt, aki katonának csapott fel, életükben különböző helyeken megfordultak, nyugdíjba hazatérve oly magas kort érnek, amennyit mostanában a természet általában megérni enged. Ezzel nem áll ellentétben az sem, hogy a hegyes vidékekről idetelepített ruthének és tótok, míg hozzászoktak ehhez a tájhoz, sokat betegeskednek, ennek oka nem annyira a levegő egészségtelen volta, hanem a mértéktelen evés. Ugyanis a hegyvidéki és terméketlenebb tájon a nagyobb takarékossághoz szokott emberek, idejövetelük után a disznóhús bőséges élvezetének, nyáron az érett és éretlen dinnye, a tejes főtt kukorica csemegeként fogyasztásának esnek, ami hasmenést, puffadást és csömört okoz». A II. rész 1. §-hoz (Szabolcs megye lakói). Ahol Bél azt írja: „maradványait ne lehetne feljegyezni," hozzáteendő: »8. A megye siralmas pusztulását az ismeretlen költő az alábbi versikébe írja le: A vad ellenség, a zsarnok török Hadait villám módjára körül hordozza, Barmot és embert egyaránt elhajt, Emberi csontokkal szórja be a mezőt, Házakat hamvaszt, amit a tűz megemészt, éget. Mivé lett a képed, szabolcsi táj? A jótékony béke révén régi dísze — mikor a törököt a határon túlra űzték, — mégis csak visszatért! De ami közös az emberi sorsban az elpusztult érték újjáépítése hosszú békét igényel, aminthogy az is a dolgok természetében rejlik, amit az ember egészségében is folyton meg lehet figyelni, az igen gyorsan elvesztegetettet csak jó sokára lehet újból jóvátenni«." A népleírásról szóló II. rész 2. §-hoz. Amint Bél igen kiválóan megállapított, hacsak a legvégén e szavakkal „mindnyájan kálvini vallásúak" a változtatás így lenne beiktatandó: »9. A keresztény katholikus vagy pápista vallásnak nevezett hit a merő pogánysággal versengett e tájon, bizonyítják mind a törvények tanuságtételei, mind a régi okleveles emlékek és hogy mind a mai napig a különböző viszontagságok mellett fennmaradt«. A XVI. században — miután a keresztény vallás reformációjának hirdetői támadtak, — ez a táj majdnem egészen a reformáció doktoráról, Kálvin Jánosról elnevezett tant követte, amelyei kálvininak, vagy kálvinista vallásnak vagy az ország törvényeivel egyezően helvét hitvallásnak szeretnek nevezni. De hívják ezt magyar vallásnak is. Ez onnan ered, hogy az országban doktor Kálvin János tantételeinek elterjedése után, a magyarok szinte teljesen ehhez csatlakoztak, az istentiszteletet is magyar nyelven tartják. Luther Márton hittételeit pedig a hazai szlávok és németek vették át.