Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Bél Mátyás – Schemberger Ferenc: Szabolcs megye a XVIII. században. Fordította: Balogh István - Schemberger Ferenc: Pótlás Bél Mátyás Szabolcs vármegye leírása történeti művéhez

bátori és kisvárdai terméketlenebb, mégis néhány helynek a termékenysége a dadáiéval vetekszik, a várdai járásban főleg azoké, amelyet Bél nagyrészt a Tisza mentén sorolt fel. Az időszakos vízállások amelyeket mostanában lassanként, néhány helyen húzott kisebb csatornák révén kezdtek lecsapolni. Dicsekszik az almás és szilváskerteivel, de milyen hitvány az itt termett gyümölcs, milyen annak csereberélése, miként készítik az almásvermeket. * * * A megye nevét tárgyaló 1. §-hoz 3. szám alatti pótlás: „Maradjon ahogy Bél írta, de e szavak után »délről Biharral kiegészítendő a kun kerülettel és Heves megyével^. Ugyanitt a Zurch falu neve így írandó: »Zsurk, amit régen Surknak írtaké." A megye fekvését és a talaj minőségét tárgyaló 2. §-hoz kiegészítés: 4. Marad, ahogy Bél leírta, hacsak ott, ahol az időszakos mocsarak leírását, abbahagyja, kiegészítendő lenne. Másféle mocsarak is vannak, amelyek nem hétévenként, hanem több éves meghatározatlan időközökben áradnak, dagadnak meg, vagy száradnak ki. Növekedésük előfordul a legszárazabb években, a folyók apadásának időszakában is. A nép közönségesen az; ilyen fakadásokat a föld árjának nevezi. Vannak aztán olyan mocsarak, amelyeket föld takar, és felszínükön kaszálók vannak, ezek a vizén úsznak, ezeket magyarul lápnak, vagy lápos helynek nevezik. Innen a szénát télen a jégen hordják ki, vagy a telelő marhákat ráhajtják a mocsári szigetekre, hogy az oda összegyűjtött szénát helyben etessék fel velük. A mocsarakat, a pangó vizeket mostanában kezdték kisebb csatornák által lecsapolni, Kalló mezőváros, Pócs és Berkesz határában. Szőlők voltak itt régebben, de az idők mostohaságai következtében elpusztultak, ezért 1738-ban, mikor Bél Mátyás történetíró a megye leírását összeszerkesztette, a böszörményi, éktelen savanyú bort termő, szőlőskerteken kívül, az egész megyében alig lehetett nyomát látni a szőlőművelésnek. Bár a tokaji szőlőhegyekkel legközelebb szomszédos, a megyét a szőlő számára nem tartották megfelelőnek, mostanában az igyekezet próbál szőlőskerteket telepíteni. így láthatók szőlőültetések a szabolcsi földvár falai közt, az ibrányi homokdombokon, Pazonyban, Napkoron, Nyíregyháza és Bátor mezővárosokban, ahol a termelőknek már fürtöket és hitvány bort teremnek. Almáskertek ott találhatók ahova a Tisza gyakran kiont, a leggyakoribb és legtöbbet termő almafajta a kormos alma, és az olasz alma. Főleg a bátori járás Szamosköznek nevezett részében és részben a kisvárdai já-