Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Lekli Béla: Napkor község története a levéltári források tükrében (I. rész)

bölcs vármegye akkori főurai közül többen: Báthoryak, Homonnai—Drugethek, Nyáriak, sőt a hagyomány szerint a Kállayak is, a középnemesi családok pedig általánosságban a reformátiónak a pártjára keltek, annyira, hogy a XVI. század közepe táján alig maradt e vármegyében két-három római katolikus paróchia."(60) Néhány évtizedig — véleményünk szerint ennél sokkal hosszabb ideig — a napkori római katolikus templomot is a kezükben tarthatták,(61) azonban — bizonyára a Kállayak római katolikus hitre való visszatérése miatt — a cuius regio eius religio elve alapján — újra római katolikus lesz a falu lakosságának egy része, de a svábok betelepítése előtt túlsúlyba nem tudnak kerülni. Egy kevés református vallású hívő mind a mai napig van a községben, sőt még imaházat is építettek pár évtizede maguknak. A református, majd részben ismét római katolikus vallású magyar lakosság aránya azonban — mint feljebb láttuk — a XVII. század végétől egyre romlik, s helyükre főleg görög katolikus rutének (oroszok) szivárognak be. A Rákóczi-féle szabadságharc következtében a lakosság létszáma — vallási összetételre tekintet nélkül — igen megcsappan. Majd az 1739/40-es pestis következtében a falu szinte teljesen kihal. Amikor a XVIII. század közepén, második felében a Kállayak új lakossággal telepíttetik be a falut, az új lakosságnak valamivel több mint a felét a római katolikus svábok, a harmadát a nagyrészt elmagyarosodott görög katolikus rutének és oláhok (az „oroszok"), kis részét pedig református magyarok és a zsidók alkották. A betelepítésnél bizonyára szempont volt a római katolikusok arányának a növelése és a meglévő templomok fenntartása. (Egészen valószínű, hogy a görög katolikusoknak is jelentős kápolnájuk vagy templomuk lehetett már a XVIII. század első felében is a faluban). A görög katolikusok között — mint ahogyan ezt a görög katolikus egyház anyakönyveiből(62) kiolvashatjuk — szép számmal voltak magyarok és elmagyarosodott szlovákok és románok is. Ez a tény bizonyára nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a svábok és az „oroszok" a szokottnál gyorsabban elmagyarosodjanak és a XIX. század közepére Napkor már egységes magyar falu legyen. Irodalom: 1. Szabolcs-Szatmár megyei történelmi olvasókönyv. Nyíregyháza, 1970. 7. 1. 2. Borovszky 378. 1. 3. Kemenczei Tibor: A Napkor—Piripucpusztai bronzlelet. Ny. M. E. 8 —9. (1965—66) 13—21. 1.