Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Lekli Béla: Napkor község története a levéltári források tükrében (I. rész)

hez és az erőviszonyoktól függően hol német zsoldosok masíroztak a nyír­ségi átjárón Erdély felé, hol fordítva. E hadjáratok természetesen a törö­kökéhez hasonló csapást jelentettek minden alkalommal (némelyik évti­zedben többször is) a megye lakosságára és Napkoréra is. A Nyírség tehát — földrajzi helyzeténél fogva — kapu volt kelet és az erdélyi területek felé. E kapu jelentősége — mint láttuk — nagy volt a honfoglalás utáni első évszázadokban is, amikor még a keleti né­pekkel (hunok, besenyők stb.) összekötő köldökzsinór nem volt teljesen elvágva. A mohácsi vész után a törökök által elfoglalt jelentős déli terü­letek miatt az egyetlen átjáró volt Erdély felé. A terület stratégiai jelentőségét a Habsburgok is korán felismerték, hiszen már az 1570-es évek legelején megépíttették a kallói várat (pedig ezen a sík, mocsaras területen sem megfelelő terep, sem a szükséges épí­tőanyag nem állt rendelkezésre). A várban több ízben ülnek császári zsol­dos katonák a másfél évszázad alatt, többnyire azonban az erdélyi feje­delmek tartják a kezükben. A Nyírség a fejedelmek számára jelentős élelmiszerforrás is. Több fejedelemnek van itt birtoka (Báthoryaknak, Bocskainak, Rákócziaknak), több fejedelemnek van a nyírségi főurakkal rokonsági kapcsolata (pl. Apaffynak, Keménynek a Kállayakkal). Napkor sorsa a kallói váréval, Kallóéval többnyire közös. Kálióval a falu Kalló felé eső területe egy ideig közigazgatásilag is közös területet képez. A határ egy részét a kallói várőrség, majd Nagykálló lakói hasz­nálták. A Kállay família tagjai, amikor Kallóból kiszorulnak, szívesen húzzák meg magukat Napkoron is.(37) * * * Igen értékes forrást képeznek Napkor középkori történetére vonatko­zóan a feudális kori adók egyik fajtájáról, az egyháznak adott tizedről készített jegyzékek, az úgynevezett dézsmajegyzékek is. Az egyházi tized szolgáltatását még I. István rendeli el. A XV. szá­zadtól szokássá válik a tized bérbeadása. A XVI. század közepétől a kincs­tár, a királyi kamara béreli védelmi célokra az egész országra, illetve ar­ra a területre kiterjedően, ahol be tudja hajtani.(38) A török által csak felében-harmadában elfoglalt Szabolcs megyében is egészen a XVIII. szá­zad elejéig béreli a kamara a dézsmát, amikor is a kincstári tizedbérlet fokozatosan megszűnik. A nagy kallói járás településeinek a kamara által gondosan vezetett dézsma jegyzékei között — az említett másfél-két év-­századból szinte minden évre vonatkozóan — ott találjuk Napkorét is. A jegyzékek elsősorban a tizedköteles lakosságról tartalmaznak ada­tokat, vagyis a jobbágyokról, zsellérekről (és esetleg a jobbágyföldet mű-

Next

/
Oldalképek
Tartalom