Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Molnár József: Csenger régi helynevei

egyháza (matris Ecclesiae beaté Margarethae de eadem Iwanissis) volt s András erdélyi püspök megengedte, hogy leányegyházában, Csengerben kápolnát építhessenek fából (ipsam capellam debeat officiare et semper ipsa capella ad praedictam ecclesiam beatae Margarithae matrem pertineat). Korán megszerezte Jánosit a Káta nemzetség, s a belőle származó Csaholyi család birtokaihoz tartozott 1429-ben is. (Szirmay II. 109.) Jánosi Tamás nevű papja 1332-ben 6, Benedek 1334-ben 9 garas pápai tizedet fizetett (Mező—Németh 39—40.) 1559-ben Csaholyi Ferenc végrendeletében említi Jánosiban lévő birtokát, özvegye Károlyi Fruzsina halála után a Károlyi család itteni birtoka áll egy colonusból, egy libertinusból és egy desertus locusból (K. O. III. 545.) Lakott hely 1669-ben is, mert Melith Zsigmond Csenger Jánosiban lakó Gaáll János nevű jobbágyát manumittálta. 1695-ben Csenger Jánosiban Szilágyi Pál úrtól két telket vásároltak. 1698-ban pedig Szegedi Pálné birtokait összeírták Csenger-Jánosiban s abból a falu határának háromnyomásos gazdálkodása is világos: Kert allyának nevezett fordulót, Ura felé való fordulót és Dombutára való fordulót említik. A dűlőnevek közül ekkor a következők fordulnak elő: Kútvölgye hát, Vőcsik mocsár, Bika rét, Ér oldal, Ér hát, Pap Szeg, Sziget, Körtvély tó, Setét szeg, Szakadék, Tiba tava, Füves út és Csipkés szer. Kiss Kálmán szerint puszta volt már 1705-ben (694. 1.). Szaniszló Zsigmond 1707. november 4-én csapatával Csengeren által menvén szállottak a Jánosi határban, november 5-én pedig az Jánosi templom mellett, mely is puszta volt. (Történelmi Tár 1890. 326.) A múlt században élő emberek emlékezete szerint az utolsó tatárfutáskor pusztult el (1717). A kuruc harcok alatt már nem sokan lakhattak benne, hiszen temploma pusztulóban volt s a parochialis telek 1689-től a csengeri parochiális birtokhoz tartozott. 1792-ben Kiss Kálmán szerint temploma körfalai még meglehetős nagyságban voltak meg. Helye a szántóföldek közül 1878-ban is kimagaslott (694). Bihari Imre csengeri főbíró szerint 1864-ben ,,a templomból romok felszedésére most élő emberek is emlékeznek" (Pesty I. 107.) A Borovszky féle Szatmár megye monográfiája szerint a néphagyomány azt tartja, hogy „a láp ingoványaiba süllyedt" (Borovszky 161.) Nagyapám (Osváth János 1839—1924) emlékezete szerint a falu helyét pontosan ismerték kortársai s a telkek határai is egymás után kitűntek az emelkedettebb helyen lévő templomhely körül. 1759-ben Szuhányi László birtokai közt még pontos feljegyzést készítettek Praedium Csenger-Jánosiról s ott ilyeneket találunk: Ezen Puszta faluhelynek része: Csenger felől, vagyis napkeleti végin az északi, vagyis Templom soron, amint bemegy az ember Jánosiba — egy kicsint a templomot meghaladva, vagyon egy puszta Curia, kit az előtt Maj tényi András