Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Horváth Sándor: A tiszalöki járás az új élet kezdetén (1944–1945)

kénytelenek voltak kijelenteni, hogy a meghallgatásuk nélkül kiadott igazolásokat nem tekintik érvényesnek, egy büdszentmihályi ügyvéd pedig „politikai szélhámosnak, közönséges bűntettesnek" minősítette a párttitkárt.^) (A végső rendcsinálásra azonban csak jóval később került sor, amikor 1943 januárjában a Valóság „Szekták a demokráciában" című büdszentmihályi riportja után Gábor Andor a Szabadság-ban megjelent írásában — „Parasztnyúzók" — felvetette: „...visszatérve a községi elöljáróságra: jórészt ugyanazok a parasztnyúzók vannak benne, mint 1945 előtt. Már többször kibuktatták őket, de valahogyan mindig visszajöttek. A szegényparasztok ily módon a legszívesebben feléje sem néznének a községházának. Éppen mikor ott voltunk, történt, hogy az egyik elöljáróról kiderült valami éjszakai tehénlopás. A községben nagy öröm követte ezt a felfedezést: „Tolvajoknak, csalóknak, hazugoknak nevezett minket, no most ő is megkapta!" — ilyen hangok hallatszottak . .. De nem értem, hogy lehet ez egy olyan nagy községben, mint amilyen Büdszentmihály?"(27) Korábban, már 1945 májusában — másképpen is, mint Gábor Andor — a büdszentmihályi NPP vezetősége megpróbált rámutatni arra, hogy a községben valami baj van a demokráciával: „A képviselőtestület alakítása szabálytalan, mivel a képviseleti arányt a politikai pártok között arányosan megosztotta, így előállt az a helyzet, hogy pártunk 1800 tagot meghaladó létszámmal ugyanannyi tagot küld be, mint a cca 150 tagot számláló más politikai párt. . . Pártunk taglétszáma körülbelül ugyanannyi, mint az összes többi politikai párt taglétszáma, ezért nem lehet arányos megosztás, mert akkor ez a rendszer elnyomóbb lenne, mint a régi rendszer, aminek szellemét minden körülmények között ki kell irtani .. ."(28) A pártközi háborúság látszólag az NPP és SZDP között folyt, a valóságban azonban minden megmozdulás a szociáldemokrata párttitkár ellen irányult, aki 1945-től úgy volt a Nemzeti Bizottság jegyzője Büdszentmihályon, hogy még a Nemzeti Bizottság elnöke sem intézkedhetett egyetlen ügyben sem, minden intézkedés a jegyző javaslatára és aláírásával született meg. Ugyanekkor ez a párttitkár a járási Nemzeti Bizottság elnöke, Szabolcs törvényhatósági bizottságának tagja, Büdszentmihályon a népszövetkezet igazgatója is volt, minden bizottság csak az ő útmutatásai szerint, az általa elfogadott vezetőkkel működhetett mindaddig, míg 1947ben pártja központi bizottsága — saját kijelentései szerint — „magasabb beosztásba" nem helyezte — Büdszentmihályon egyszerű párttaggá nem degradálta. De eddig nemcsak Büdszentmihályon, hanem a járásban másutt is igyekezett minden pozíciót baráti köréből betölteni. Kiváltságos helyzetének bázisa Büdszentmihályon az általa szervezett „Politikai Bi-