Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

szek. Erőssnek a befolyása a szatmári részeken kisebb volt a szabolcsi területekéhez viszonyítva. Ennek a befolyásnak a kiszélesítését meg is akadályozta a kormánynak az a döntése, hogy Erőss helyett dr. Balogh Istvánt nevezte ki első függetlenített demokratikus főispánná a megyébe. Nem ismerjük azokat az utasításokat, melyeket nevezett főispánok felsőbb pártszerveiktől kaptak, levéltáraink erre vonatkozó iratokat nem őriznek. Az azonban kitűnik a megmaradt források tükrében is, hogy mindkét főispán gyakorlati tevékenységében saját pártjuk pártpolitikája érvényesült, érezhető a demokráciára való törekvés is. A demokrácia igen átfogó kategória és államfunkcióként való értelmezése igen sokszínű, széles skálán mozog. Erőss törekvése a demokrácia kérdésében erőteljesen a nyugati típusú polgári demokrácia megteremtésére és tartósítására irányult. Balogh István főispáni tevékenységét az együttműködési szándék jellemezte, együttműködni a többi pártokkal a demokrácia érdekében, s nem egy esetben a pártközi értekezleteken tett kísérletet az erők összefogásának megteremtésére a nagyobb cél, az új élet és államiság megindítására. „A törvényhatósági bizottság egyhangú lelkesedéssel mond köszönetet és szavaz bizalmat a Főispán Úrnak (u. i. Balogh Istvánnak) és kéri, hogy a demokratikus Magyarország építésében mindig hasonló tárgyilagossággal és megértéssel támogassa a köz érdekét. — Főispán a törvényhatósági bizottságnak köszönetet mond és kijelenti, hogy ő nem érdemeket akart szerezni, csak kötelességét teljesítette, ezért pedig jutalmat nem vár."(36) A törvényhatóság 1945. június 9-én tartott bizottsági ülésén hozott, előbb idézett 32. sz. határozat éppen a pártok közötti elvtelen vitát állította le és nem engedte anarchiává sülyeszteni a személyi torzsalkodást. Jó volt az együttműködése az MKP illetékes vezetőivel, különösen Tengerdi megyei főtitkárral. A központi irányítás késve jutott el a megyeszékhelyekre, nemegyszer el is maradt. Az élet napi követelményeinek szorongató sürgetése tüzes kemence volt, abban helytállni a balról és jobbról egyaránt érkező szorongatások közepette, az az emberiességnek, a jószándéknak, a helyzet reális felmérésének nagyfokú képességét igényelte. A Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár témánkhoz kapcsolódó iratainak a mennyisége alig éri el az egy iratfolyómétert, s még ez is hiányos. A főispáni iratok jelentős része másodlagos helyen, más fondban lelhető fel: alispáni, főszolgabírói illetve járási főjegyzői, egyes községi körjegyzői, stb. fondókban. Az Igazoló Bizottságok irataihoz nincs mutató, rendezésük, történeti értékük szempontjából bármennyire is fontos lenne, igen nagy munkát igényelne, erre a levéltár más fontosabb munkák miatt még nem fordíthat időt. Irataikból nemcsak emberi sorsok, személyi érdekű