Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

szerző!) első demokratikus főispánjává."(24) A jegyzőkönyvet, melyből az előbbi részt idéztük, a hatóságok képviseletében 39 személy, köztük a járási főszolgabírói teendőkkel megbízott, a vásárosnaményi főjegyző, más főjegyzők, jegyzők és községi bírók, elöljáróságok képviselői, továbbá a Nemzeti Bizottságok tagjai közül 32 személy a járás területéről (22 községből) írták alá. Megjegyezzük, hogy az MKP akkori és majd későbbi prominens képviselőinek a nevét egyik oszlopban sem találhatjuk az aláírók között. Erőss és Lengyel jó barátok voltak, Lengyel elsősorban Erőss bíztatására lépett orvosi praxisát is elhanyagolva a politika területére, tehát nem valószínű, hogy ez a kérelem Erőss főispáni megbízása ellen irányult volna. Erősst a kormány egyébként is csak egy hónappal később bízta meg a szabolcsi főispáni tiszt mellett a szatmárinak az ellátásával is, ahogy ma mondanánk másodállásban, fél fizetéssel. Mindezek ellenére a mátészalkai főispáni hivatal, — s már akkor Erősst kinevezték — a jegyzőkönyvet csaknem két hónapi elfektetés után tette át az alispánhoz azzal, hogy vizsgáltassa meg az aláírók jogosultságát, mert ,,az aláírók között olyanok" vannak, akik „politikai múltjuk és magatartásuk mellett nemzeti bizottsági tagok semmiképpen sem lehetnek."(25) A vizsgálat eredményéről a vásárosnaményi járás főszolgabírája tett jelentést az alispán útján, melyből kitűnt, hogy az aláírók többsége valóban jogosulatlan volt az idézett jegyzőkönyvben előterjesztett kérésre. Ezen túlmenően is alaptalan volt a vásárosnaményi járás Bereg megyéből maradt részének önálló vármegye létrehozására való törekvése, mert az 1923. évi XXXV. tc. megszüntette Bereg megye magyarországi területén annak önállóságát, létrehozta a vásárosnaményi járást és azt Szatmár megyéhez csatolták. A katonai felszabadítás után (Vásárosnamény 1944. október 29-én szabadult fel) az 1939—1944 október vége között önállóan létező Bereg megye azonnal megszűnt, székhelyén Beregszászban nem jött létre még átmenetileg sem magyar közigazgatás, mint Szatmárnémetiben. Mi volt az oka ennek a kezdeményezésnek, helyi vagy párt érdek? Most még megválaszolni a kérdést nem tudjuk, több magyarázattal is szolgálhatnánk, mégis inkább a további kutatásokra hagyjuk a probléma tisztázását. A 4330/1945. M. E. sz. rendelet a közigazgatás területi beosztása során nem volt tekintettel a beregiek kérésére, mert az 1. paragrafusának (4) bekezdése Szatmár Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyét Szatmár-Bereg vármegye néven, Mátészalka székhellyel szervezte újjá, illetve ismerte el. Ekkor került Szabolcsból Szatmárba Nyírmada, Pusztadobos, valamint a gyürei, lövőpetri, kopócsapáti és vajai körjegyzőség. Szatmárból pedig Szabolcsba Penészlek község. ERDEI Ferenc, az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere