Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Gyarmathy Zsigmond: A közigazgatás megindulásának történetéhez Szatmár megyében (1944–1945)

a közigazgatás ideiglenes rendezését, mely rendelet értelmében a lakosság önkormányzati úton köteles gondoskodni a közigazgatás szerveinek a helyreállításáról. A trianoni Szatmár Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyék ideiglenes közigazgatási szervezetüket Mátészalka székhellyel meg is alakították. Ennek következtében az 1940. évi közigazgatási rendezés alkalmával a mátészalkai járástól a nagykárolyi járáshoz csatolt Vállaj, Mérk és Penészlek községek ismét a mátészalkai járáshoz, a fehérgyarmati járástól a szatmárnémeti járáshoz csatolt Kispalád, Botpalád és Magosliget községek ismét a fehérgyarmati járáshoz, a csengeri járástól a szatmárnémeti járáshoz csatolt Nagyhódos, Kishódos, Garbolc, Méhtelek és Zajta községek ismét a csengeri járáshoz, míg a szatmárnémeti járástól a csengeri járáshoz csatolt Pete és Szamosdara községek ismét a szatmárnémeti járáshoz (Románia — szerző!) csatoltatnak vissza. A vásárosnaményi járás a Szatmár Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegyéhez csatoltatik. Ennek folytán az összes közigazgatási hatóság ezentúl kizárólag a Mátészalkán megalakult ideiglenes közigazgatási szervezettől fogadjon el csupán rendelkezést, míg a volt trianoni határokon túl eső bármely hatóságtól érkező rendelet végrehajtását tagadja meg."(7) 1944. december 18-án Vásárosnaményban, 19-én Mátészalkán dr. TASISKA István orvos, az Ideiglenes Nemzetgyűlést Előkészítő Bizottság kiküldöttjének részvételével megválasztották a Nemzetgyűlésbe delegált személyeket. Az Ideiglenes Kormány megalakulása után a Debrecenből visszatért nemzetgyűlési képviselők kezdeményezésére a demokratikus kibontakozást sürgető erők 1945. január 8-án alakították meg Mátészalkán a Mátészalkai Nemzeti Bizottságot, vagy ahogyan magukat nevezték: a Magyar Függetlenségi Front mátészalkai bizottságát. A Mátészalkai Nemzeti Bizottság az alispáni rendelkezést megelőzően már felszólította a járási vezetőket, hogy ,,a Szatmárnémetiben működő román főispán és pénzügyigazgató rendelkezéseit addig is, míg a Magyar Kormány a Mátészalkán felállítandó vármegyei szervezet ügyében nem intézkedik, ne hajtsák végre."(8) A területkérdés ezzel még nem zárulhatott le, bár közigazgatási szempontból egyértelműbbé vált a helyzet. Az Ideiglenes Kormány Közellátási Minisztériumának egyik formájában is igen érdekes leirata, melyet Faragho közellátásügyi miniszter írt alá (tintaceruzával egy érvénytelen vasúti formanyomtatvány tiszta hátlapján) a következő utasítást küldte Szatmár megyébe: „Tudomásomra jutott, hogy a Szatmárnémetiben székelő román főispán rendelkezést adott ki magyar területre. A román főispán beavatkozása a magyar belügyekbe illetéktelen. Utasítom főszolgabíró urat, hogy minden rendelkezést, amely a román hatóságoktól származik udvarias formában tagadjon meg. Tudomásom van arról, hogy a mátészalkai járás területéről 2750 db vágómarha