Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

olyan termelőszövetkezeti tagokat és állami gazdasági dolgozókat, akik már most szívesebben laktak volna munkahelyükön, vagy legalábbis annak közelében. Még az újonnan vagy éppen régebben kiépült nem község vagy tanyaközpont szintű településekre, tanyákra is vonatkozott a beköltözést serkentő agitáció. Egyébiránt az ilyen „település további fejlődését . . . meg kell akadályozni. Az erre irányuló mozgolódást vagy szervezkedést . . . széles körű felvilágosító munkával előzzék meg."(45) Aligha véletlen, hogy még a kisebb módosításokat kívánó kérelmek is egyre ritkultak. Viszont nőtt az olyan megfellebbezhetetlen határozatok száma, amelyekben arról értesült a tegnapi várományos, hogy a „külterületi lakott helyen házhelyalakítás céljára igénybe vett ingatlanoknak házhelyjellege megszűnik."(46) Itt-ott még egy-egy oktalanul kiszántott telekmezsgyekaró, vagy a lakosság tartózkodása, közönye jelezte, hogy valami nincs rendjén a tanyakérdés megoldásában.(47) * * * A tanyaközpontok kijelölésének e változékony és a megvalósuláshoz közeledve egyre inkább szűkülő vonulatát vizsgálva óhatatlanul észre kell vennünk, hogy a központi intenciók és a tanyai lakosság szándékai közötti összhang hiánya nemcsak az ekörüli jelenségek, vagy mélyebben a településfejlesztés ilyen vagy olyan koncepciója miatt következett be. Jelen volt az a tanyaközpontosítás ellentmondásainak egy további területén is: a kivitelezés gazdasági—anyagi feltételeinek előbbiekkel szorosan összefüggő, azokat magyarázó problémáinál is. Nem tekintve annak a hatalmas igazgatási, műszaki tervezői és kivitelezői apparátusnak pénzre nehezen átszámítható munkáját, amely az egyes tárcákon belül és nem utolsósorban a Tanyai Tanács titkárságán a tanyaközpontok kijelölésén és kialakításán munkált, óriási beruházást igényelt maga a feladat végrehajtása is. S mindezt akkor, amikor a népgazdaság hároméves tervének befejezése és az első ötéves terv indulása, majd felemelése rendkívüli terheket rótt az országra. Az erősen iparitermelői célra orientált beruházási politika nem éppen kedvező feltétele, kerete volt a különböző — főként az elmaradottságukról emlegetett — területekhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésének. E körülmény szinte kezdettől rányomta bélyegét a tanyaközpontosításra és aligha tévedünk, ha Szabolcs-Szatmár esetében az imént vizsgált és más — itt nem tárgyalható — tényezők sorában ennek megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítunk. S nemcsak az elmaradt infrastruktúra miatt, de jórészt a kedvezőtlen természeti és közgazdasági tényezőktől súlyosbított történeti adottságok folytán kialakult, az országosnál alacso-