Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Szabolcs-Szatmár megye történetéhez - Orbán Sándor: Tanyaközpontosítási kísérlet a felszabadulás után Szabolcs-Szatmár megyében

nagyjából tükrözik azt a helyet, amelyet (ti. az utolsót) e megyék elfoglaltak az alföldi tanyás megyék sorrendjében. Annál inkább feltűnik, hogy mégsem, illetve csak kisebb részben valósult meg a tanyák központosításának, illetve községesítésének terve az esztendővel később összevont és immár 17 kijelölt tanyaközponttal rendelkező Szabolcs-Szatmár megyében. Már ugyan 1945 és 1948 között is alakult — részben tanyákból, részben pedig területfelosztásból — 3 község, az 1949-et követő öt esztendőben azonban mindössze 6, illetve 1960-ig 7 új község került a megye térképére.(4) Ám vizsgálódásainkat mégsem a megye tanyás településeinek aránya, vagy éppen a tanyák felszámolása árán létrejött központok, illetve községek száma indokolja. Ugyanakkor mellőznénk a tanyai gazdálkodás és közigazgatás ez átalakulással kapcsolatos problémáinak tanulmányozását is. Inkább annak a kérdésnek a megválaszolása, vagy legalábbis a válasz megkísérelése járhat tanulságokkal, hogy vajon a kormányzat által tervezett — mondhatni országosan uniformizált — központosítás mennyiben lehetett és volt reális megoldás Szabolcs-Szatmár nemcsak viszonylag kevés, de részben az Alföld többi megyéjétől eltérő jellegű településének problémáira. Vajon miről vallanak e régióban egyidejűleg keletkezett iratok és statisztikai adatok?(5) * * * Az ország megyéi között területileg a hatodik (593 461 ha.), népességszámban pedig a negyedik (558 084 fő) helyen álló Szabolcs-Szatmár megye 19 százaléknyi külterületi népességével jóllehet az alföldi tanyás megyék sorában 1949-ben is a legutolsó volt, jellemzésünk mégis felettébb egyszerűsítő lenne, ha csupán ebből indulnánk ki.(6) A különböző területekből (Szabolcs egésze és Ung, Szatmár, Bereg és Ugocsa részei) összevont megye ugyanis a külterület arányát illetően is meglehetősen változatos arculatot mutatott. Míg a tulajdonképpeni Szabolcs megye középső és déli járásaiban jóval 20 százalék felett alakult a tanyai népesség aránya, addig a megye északi csücskében, valamint keleten a szatmári és a beregi részeken még az országos átlagot (17,3 százalék) sem érte el, sőt a fehérgyarmati és a vásárosnaményi járásokban (7,2—7,3 százalékkal) országosan is utolsó helyen állott a külterületi népesség aránya.(7) Nem véletlen tehát, hogy Szabolcs-Szatmárról hallván, nyomban a Nyíregyháza környéki, a megye külterületi népességének mintegy felét kitevő, javarészt (Nyíregyháza város határában) bokortanyákra vagy (Nyíregyháza és Nagykálló járásokban) csoportos, illetve soros tanyákra gondolunk. Erdei Ferenc ugyan azt írta a nyíregyházi bokros települések-