Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)
Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Hársfalvi Péter: Földtulajdon és földhasználat Nyíregyházán az örökváltság után
A prémföldek felosztása a század végén lényegében befejeződött. •Császárszálláson viszont néhány évig változatos maradt a birtok hasznosításának módja. Az 1890-es évek elején az 5158 magyar holdat tevő birtok nagyobbik fele, majdnem 3000 hold szántó. Ezt a nem jelentéktelen földmennyiséget részben tavaszi, részben őszi vetés alá osztotta ki a nyíregyháziaknak a város elöljárósága, s csak kb. 1800 hold maradt legelőnek.^) Felvetődött az is, hogy létesítsenek Császárszálláson néhány nagy-, vagy középbérletet. 1893-ban tárgyalt arról a képviselőtestület, hogy a birtokból 2257 holdat egészben, vagy három nagyobb részletben adjanak hosszabb lejáratú bérletbe az évenkénti kiosztás helyett. Azt tapasztalta ugyanis a város, hogy a lakosok között nehezen tudja évről-évre árverésen kiosztani a szántóföldeket, s volt esztendő, amikor többszáz hold szántóföld hasznosítatlanul maradt.(31) A század utolsó évtizedére kialakult helyzetet most már az jellemzi, hogy Nyíregyháza földbirtokviszonyai hasonulnak az általános magyarországi helyzethez: felszámolódik, eltűnik a sajátos vonás, amelyik az örökváltság következtében állott elő. A város és polgárai közötti tulajdonközösség a pázsiti földek, majd a prémföldek eladásával megszűnt, a nyíregyházi földbirtokosoknak közbirtokossági földjük nem maradt — mint a volt úrbéres falvakban —, de külön a város, mint jogi személy, mint politikai község jelentős földingatlannal rendelkezett, amelynek kezelését az 1871. majd 1886. évi községi törvény értelmében volt köteles végezni. Az örökváltságban szerzett földbirtok sorsa, az 1870-es években felparcellázott és eladott pázsiti földek ügye azonban még mindig nem került le végleg a napirendről. A század végén, Nyíregyháza önálló törvényhatóságot kívánt magának szerezni, s e törekvése miatt éles ellentétbe került Szabolcs megye törvényhatóságával. A megye és a város, illetve a két felet képviselők vitájában sok más ügy mellett egyszerre csak előbukkant a pázsiti földek sorsa is. A megye „szóvivői" a helyi sajtóban is kiteregették az ügyet. A vád fő pontja az volt, hogy Nyíregyháza megfelelő törvényes jóváhagyás nélkül hajtotta végre a birtokeladást, annak árát nem a városi elöljáróság által tervezett és a megye által is előírt célra használta fel, s hogy a telekkönyvi rendezéssel kapcsolatban jogtalan illetékekkel terhelték a lakosokat. A városiak védekeznek a vádak ellen. Szerintük a földeladás törvényes keretek között történt meg. Legfeljebb jelentéktelen formai — alakisági — hiba történt, de ezt korábban nem vette észre senki, így 20 év