Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

81. Orosz István: i. m. (Hajdúnánás) 162. p. 82. OL. N. 26. Nagykőrös, i. h. 83. SzSzmLt. V. A. 113. 1828/10. 84. Falusi Gazda, 1858. 19. sz. Vidéki tudósítások. Egy-egy ökrös szekér' széna hazaszállítási költsége — írták a nagykőrösiek — kb. 1 Frt-ba kerül. 85. A városnak — szólt a nagykőrösi átirat — mindössze egy száraz malma van s az is a katonaság részére őröl. A magánkézben lévő malmok számát nem ismerjük. Vízimalma, sörháza nincs a városnak, csupán mészárszéke van. A regálé beneficiumokat egyébként a város bírja a földesurakkal kötött külön kontraktusok szerint. Más forrásból tudjuk, hogy 1857-ben Nyíregyházán és határában 23 száraz malom működött. Vasárnapi Újság, 1857. ok. 11. 41. sz. Nyíregyháza. Nagykőrös, írták 1828-ban, a temesvári, aradi és mezőhegyesi „útban lévén", ezért évente „több ezer vonómarhákat kell kiállítani" a városnak hosszú fuvarra. Nyíregyházán 1858-ban épült meg a vasút, nagymértékben segítve az agrártermelést is. A város egyébként 1848-ig négy országos vásárt tartott s szombatonként hetipiacot. Az országos vásárok igen élénkek voltak, a város „azelőtt magtára volt a felföldnek" — írták 1858-ban. Ezt a szerepet azonban újabban a Tisza és Maros vidéke vette át Nyíregyházától. Nagykőrösnek azelőtt, panaszolta a város 1828-ban, vásártartási privilégiuma volt, de azt a proportionális perben a megye a földesuras ágnak ítélte. A város legfőbb Emporiuma így Pest maradt, a baj csak az, hogy útja igen homokos. „Előbb a Bornak és Gyümöltsnek eladó helye a Tul a Tiszai vidék volt — írták 1828-ban —, de ma már ott is szőlő és Gyümöltsös kertek Plántáltatván, az Emporium megszűnt." SzSzmLt. V. A. 113. 1828/10.; OL. N. 26. i. h. Nagykőrös, Nyíregyháza.; Magyar Gazda, 1859. 24. sz. 86. OL. N. 26. Nagykőrös, Nyíregyháza, i. h. 87. Az „összes adózó" az államnak adózókat foglalja magába, valójában tehát a telkes (birtokos) parasztok, házas és hazátlan zsellérek együttes számát adja. Nagykőrösön az 5 főnyi eltérés nyilvánvalóan az összeírás „számszaki" hibájából keletkezett. 88. Cservenyák László: i. m. (1974) 33, 71, 81. p.; Uó. (1976) 29—30. p. 89. SzSzmLt. V. A. 102. 145/11. 1828. 90. Fényes Elek: Magyarország leírása. I—II. Pest, 1847. 91. Cservenyák László: i. m. (1974) 81. p. 92. OL. N. 26. Nagykőrös, Nyíregyháza, i. h. Táblázatunk adatsora egyenkénti összeszámlálás eredménye.