Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

7. SzSzmLt. V. A. 113. 1828/10. A nyíregyházi Levéltárban őrzött magyar változat szövegét összevetve az OL-ban lévő latin „Observationes"-szel, állapítottuk meg, hogy a két leírás tartalmilag ugyan számos ponton azonos, mégis a magyar változat több esetben sokkal részletesebben, a gazdasági viszonyokat sokkal alaposabban ismerteti, mint az összeíráshoz csatolt latin változat. Lásd még: ua. 1824:37. 8. Gyimesi Sándor: A városok a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet időszakában, Bp., 1975. 142., 163. p. 9. Falusi Gazda, 1858. 1. sz. Vidéki közlemények, Nyíregyháza. 10. Balogh István: Nyíregyháza az újjátelepülés után. In: Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történetéből. Szerk.: Hársfalvi Péter, Mann Miklós. Nyíregyháza, 1976. 15—17. p.; Az újratelepítési szerződések teljes szövegét közli Lukács Ödön: Nyíregyháza szabad, kiváltságos város története. Nyíregyháza, 1886. 213—214. p. 11. Cservenyák László: Nyíregyháza örökváltsága. In: Tanulmányok Nyíregyháza újabbkori történetéből. I. m. 28—29. p. 12. Márkus István: Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII—XVIII. században. Kecskemét, 1943. 33—34., 35—40. p. 13. SzSzmLt. V. A. 113. 1828/10. 14. OL. N. 26. Pest m. Nagykőrös. 103. a—d. 1828. 15. Galgóczy Károly: Nagykőrös város monográfiája. 1896. 238—239. p. Jobbágytelek itt, írja másutt ugyanő, mint más falvakban, soha nem létezett, csupán 104 eszmei telket tartottak számon. 54. p. — A szabadon adható határbeli birtok egyébként, írta Majlát J. és Márkus L, kétféle volt: örökös és adományföld. Az előbbi foglalás jogán került az ősök kezére, ami aztán öröklés, vétel vagy zálog útján szállt az utódokra. A XVIII. század végére szinte az egész határ ilyen „polgárias szabad tulajdon" lett Nagykőrösön. Az adománybirtok a földesuraság, vagyis itt a város birtoka volt, amit a polgároknak adtak át kontraktusok mellett használatra. Majlát Jolán—Márkus István: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században. Bp. 1943. 18—19. p. 16. OL. N. 26. Pest m. Nagykőrös. 103. a—d. 1828. „ . . . agros et prata penes speciales Contractus de tempore in tempus incolis in censum et arendam locare solat." Mivel azonban a földesuraságtól zálogjogon birtokolt Tetétlen és Nyársapát pusztákra kötött szerződéseket még 1828-ban sem erősítették meg, ezért — írták a körösiek — a földek nem lehetnek a „Contributiónak tárgyai", azok nem vehetők fel a „Portalis Conscriptióba." Pótharasztja felvételét pedig a per miatt kell elejteni. SzSzmLt. V. A. 113. 1828/10. 17. Egy szállás föld 6 kötélaljból állt, azaz éppen 60 holdat tett ki. Cser-