Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)
Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén
A mezővárosainkra jellemző kirivóan nagyarányú eltagadásnak azonban sajátos okai lehettek. Arra gondolunk, hogy a kivételes helyzetű településekben nem vezették be az urbáriumot. Városainkban tehát nem állt olyan, a valóságos viszonyokat rögzítő felmérés az összeírok rendelkezésére, mint a tényleges földesúri hatalom alatt élő úrbéres jobbágytelepülésekben. Nagykőrösön legfeljebb a 104 eszmei jobbágytelek, Nyíregyházán az ősi foglalkozású szállások nyújthattak igen halvány támpontot az öszszeírások készítőinek. Ezek pedig, mint tudjuk, ekkor már a tényleges birtoklási viszonyoknál jóval szűkebb földterületet, mondhatni annak csupán a töredékét foglalták magukba. Talán ezért is nyílhatott jóval nagyobb lehetőség arra, hogy a valóságos viszonyokat eltagadják, s esetenként annak csupán töredéke kerüljön számszerűen az összeírásokba. Mindez azonban a mélyebben zajló válság egyik jelének is tekinthető. A tünetek a maguk módján arra a szélesebb medrű folyamatra utalnak, amelyben szükségképpen kiütközött a feudális rend tarthatatlansága, felgyorsult a társadalom felbomlási folyamata. Végül másodikként választ kellene keresnünk arra is, hogy az egyező és eltérő vonások mögött — az elmondottakon kívül — milyen mélyebb történelmi—társadalmi tényezők munkáltak? Ennek ismeretében lehetne azután felvetni: vajon hol jelölhető ki a két település helye a magyarországi mezővárosok fejlődési színképében, általános vagy attól eltérő típusokkal állunk-e szemben? Az itt vizsgált rövid időszakasz és a bevont források tükrében, úgy véljük, nem adható válasz ezekre. Az anyagszabta korlátok nem léphetők át. Csupán annyit lehet feltételeznünk, hogy a reformkor küszöbén a szabadabb történelmi utat járó Nagykőrösön mind az agrártermelés (főként a szőlőtermelés), mind a társadalom fejlettségi szintje valamivel előbbre, magasabban állhatott, mint Nyíregyházán. A fejlettebb struktúra előnyei révén azután, úgy tűnik, a század második felében, amikor a tőkés piac serkentő hatása érvényesülni kezd, Nagykőrösön az agrárfejlődés jóval gyorsabb iramú, sebesebben belterjesedő lett, s lassabban halad Nyíregyházáé (ahol akkor viszont a megyeszékhelységgel járó gondok jelentkeztek). Ám hogy helyzetük tipikus vagy inkább sajátos volt-e, eldönteni csak akkor lehetne, ha a korabeli mezővárosok belső fejlődéséről, egyes típusairól legalább vázlatos ismereteink lennének. Ennek hiányában azonban erre nem vállalkozhatunk, s a minősítést a jövő kutatásaira vagyunk kénytelenek áthárítani. Azokra a kutatásokra, amelyekre nem kevesebb feladat vár, mint hogy feltárják a magyar mezővárosi fejlődés teljes történelmi útját, gazdasági—társadalmi, mi több: kulturális szerepkörét történelmünkben.
