Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás - Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltári évkönyv 1–2. (Nyíregyháza, 1979)

Tanulmányok Nyíregyháza XIX. századi történetéhez - Für Lajos: Nyíregyháza és Nagykőrös agrárviszonyai a reformkor küszöbén

tógazdasági, ipari és kereskedelmi központja lett."(10) A mezőgazdaság gyors iramú felfutását jelzi, hogy „kibontakozott a paraszti árutermelés, fejlődött az álattartás, földművelés és szőlőtermelésül 1) A paraszti árutermelés itt is ugyanazokban az ágazatokban haladt előre, mint a korabeli Nagykőrösön, nevezetesen a földműveléssel kiegészülő állattartásban és a szőlőtermelésben. A XVIII. század vége felé sokat fejlődött a földművelés, s a XIX. század elejétől — írták némi túlzással — a település „elsősorban földművelő, amelynek állattartása már főként a földművelés szolgálatára szorult vissza." Az árutermelés oldaláról nézve azonban Márkus is azt hangoztatta, hogy a XVIII. század végén csak az állattartásban és szőlőtermelésben szárnyalták túl az önellátás fokát.(12) A gyors anyagi gyarapodás tette lehetővé, hogy mindkét település a törvényes eltörlést jóval megelőzve, önerőből megválthatta földesúri terheit. A feudális terhek és kötöttségek azonban nem azonos módon és nem egyforma súllyal nehezedtek a két agrárváros népességére. A feudális jogrend keretei között ugyan, de kötöttségmentesen folyt az élete a nagykőrösi parasztoknak. A város soha nem volt urbáriális jellegű, különféle kontraktusok szerint számos földesúr alá tartozott. Ennél fogva itt urbáriális földje nincs senkinek, „a colonicalis földekre nézve — írták 1828-ban — szabad adás—vevés lévén eleitől fogva szokásba, tehát ezekből vagy örökösödés, házasság avagy adás—vevés által bírnak."(13) Emberemlékezet óta szabadon adták vették a földeket az intra- és extraneusok egyaránt.(14) A nemzedékeken át hagyományozódó szokásjogot azután a város a földesúri terhek levetése után, 1818-ban statútumba foglalta. Eszerint a polgárok „a város határában lévő birtokokat a (korábbi) szabad adás—vevésnél fogva vagy örökös eladás, vagy zálog, vagy örökösödés és testamentum, vagy csere, szóval a birtokok szerzésének minden törvényes czime szerint szerzik."(15) Sajátos birtoklási jogrend alakult ki a város által használt pusztákon. Tetétlen, Nyársapát és Pótharasztja pusztát Nagykőrös az illető földesurakkal — a gróf Forgách családdal és másokkal —- kötött „speciális tractusok mellett" bírja, Pótharasztját azonban a városi communitástól „némely privátusok" perlik. A zálogjogon birtokolt és ún. árendás pusztákat természetszerűleg Nagykőrös — nemes és nemtelen — polgárai használták, s a földek után az időről-időre megkötött szerződések szerint cenzust és árendát fizettek a városnak.(16) Nyíregyházán a feudális jobbágy—földesúri kötöttségek általános rendje szabályozta a földek szállás szerinti birtoklását. A második (1823. évi) örökváltság után, éppen 1828-ban hozott városi rendszabály szerint azonban egy szállás földnél(17) többje csak öröklés által lehetett a városbelieknek. Szabályozták a birtokmínimumot is: a szállásokat, az „ősi"