Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)

Forrásközlés

vek tárgyainak számát, milyenségét és súlypontozását. A két iskolatípus tanterve annyira különböző, hogy - év beszámításával - csak a fenti feltételek legszigorúbb betartásával vehetünk fel végzett felsőfokú technikumú hallgatót. Jó vagy annál rosszabb eredményt elértek egyetemi továbbtanulását egyáltalán nem javasoljuk azért, mert akkor vétenénk a technikusképzést megindító alaprendelet ellen. A fő cél ugyanis az volt, hogy rövid idő alatt nagyszámú középkádert képezzünk a mezőgazdaság számára. A kitűnően vagy a jelesen végzettek technikumijó munkájuk és szorgalmuk jutalmául is megérdemlik az egyetemi továbbtanulás engedélyezését, de azért is, mert akadhat közöttük kiemelkedő tehetségű hallgató, aki képes az állatorvosképzés céljában megfogalmazott feladatok magas szinten történő elvégzésére, esetleg, mint kész állatorvos képes az állatorvos tudományok továbbfejlesztésére is. Dr. B. Kovács András egyetemi tanár.

* Budapest, 1963. november 29.

Kivonat az Állatorvostudományi Egyetem Tanácsának 1963. november 29-i ülésének jegyzőkönyvéből.

„3/ A rektor beszámol arról, hogy tárgyalások folytak az Állattenyésztési, továbbá az Állattenyésztési és Állategészségügyi Felsőfokú Technikumot végzett fiataloknak Egyetemünkre történő felvételének kérdéséről. A rektori vezetőség véleménye szerint kitűnő és jeles eredménnyel végzettek nyerhetnének felvételt az I. évfolyamra úgy, hogy az orosz nyelvi, a növénytani vizsga és a testnevelés tanulmányaikba beszámítható lenne, a II. évfolyamra pedig a kémiából, a fizikából, az állattanból és az anatómiából sikerrel letett különbözeti vizsga után. A marxizmus-leninizmus tárgyból - ha az lehetséges - annyit számítanának be, amennyit a tanszékvezető helyesnek tart. Szekeres László dr. nem tartja elegendőnek csak az elméleti különbözeti vizsgát, mert nem bírálható el, hogy a jelölt rendelkezik-e a felsőbb évfolyamokra elengedhetetlen laboratóriumi készséggel. Horváth Zoltán dr. és Kovács Gyula dr. nem ért egyet a II. évfolyamra való felvétellel. Pozsonyi Tivadar dr. szerint a marxizmus-leninizmus tárgy beszámítására nem kerülhet sor /erre már tapasztalat is van/, mert az előzetes tanulmányok sem mennyiségi, sem minőségi tekintetben nem elegendők. Márkus József dr. úgy tudja, hogy éppen a szóban forgó középkáderek nagy hiánya miatt a végzetteknek egy bizonyos ideig ilyen minőségben a gyakorlatban kell dolgozniok. Néhány év alatt elhalványodnak az elméleti ismeretek, amelyek az Egyetemünkön való továbbtanulás elengedhetetlen feltételei. Cséfalvai Laios dr. szerint a II. évfolyamra való felvétel igénye nem nagyon fog felmerülni, mert ajelöltek tudatában vannak a különbözeti vizsga magas követelményeinek és az ezzel járó vizsganehézségeknek. A rektor abban foglalja össze a Tanács véleményét, hogy az I. évfolyamra felvételi vizsga nélkül a kitűnő és jeles végzettségűek felvételét megengedhetőnek tartja, a II. évfolyamra való felvétellel azonban nem ért egyet.”

49