Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez VI. 1963-1970 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 8. (Budapest, 2007)
Forrásközlés
150. Budapest, 1969. május 26. Állatorvos-gyakornokok munkábaállítása az Egyetemen 647/1969. Dr. Kádár Tibor elvtársnak, a MÉM Állategészségügyi Főosztálya vezetőjének. Kedves Kádár Elvtárs! Az állategészségügyi szolgálat hatékonyságának fokozásához jó lehetőségeket teremtett a szolgálat új szervezetét szabályozó kormány- és miniszteri rendelet. Úgy vélem azonban, hogy az új állategészségügyi szervezet csak akkor fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ha az újonnan szervezett megyei állategészségügyi állomásokon és azok különféle intézményeiben az állatorvosi szakkáderek kellő számban rendelkezésre állnak. A szakkáderek képzésére jó lehetőséget fog nyújtani a közeljövőben meginduló szakái latorvosképzés. Ez a képzési forma azonban az állategészségügyi állomások tevékenységének nem minden területét fogja felölelni, ezenkívül célszerűnek látszik az általános állatorvosi képzettséget meghaladó, speciális ismeretekkel rendelkező káderek utánpótlására már most gondolni. Ezeknek a feladatoknak minél jobb megoldása érdekében javasolom, nyíljék lehetőség arra, hogy egyetemünk végzős hallgatói közül azok, akik arra mind szakmai, mind egyéb szempontok alapján a legmegfelelőbbek, 1-2 éven át mint egyetemi gyakornokok tevékenykedjenek az állategészségügyi állomások szempontjából leginkább érdeklődésre számot tartó egyetemi részlegeinkben /para- zitológia, mikrobiológia, kórbonctan, klinikák stb./. Természetesen e javaslatom megvalósítására csak akkor kerülhet sor, ha az Állategészségügyi Főosztály el tudja érni azt, hogy egyetemünk a megfelelő számú gyakornoki álláshelyet a béralappal együtt megkapja. Nézetem szerint évenként kb. 10 gyakornok egyetemi foglalkoztatására lenne szükség és lehetőség. Kérem, hogy javaslatomat szíveskedjék megfontolás tárgyává tenni és egyetértés esetén a megvalósításhoz szükséges intézkedéseket megtenni. Meggyőződésem, hogy a javasolt egyetemi gyakornoki rendszer nagyon hasznosan támogatná az állatorvosi gyakorlat káderutánpótlási kérdésének megoldását, ugyanakkor lehetőséget nyújtana arra is, hogy egyetemünkről különféle szakemberek oly módon vállalhassanak rövidebb-hosszabb szakértői munkákat a fejlődésben levő országokban /ami iránt egyre fokozottabb igény mutatkozik/, hogy annak az egyetemi oktatásunk ne vallja kárát. Végül azt is szükségesnek tartom megemlíteni, hogy az egyetemi gyakornoki rendszer ahhoz is segítséget nyújtana, hogy az egyetemünkön folyó állategészségügyi kutatás még nagyobb intenzitással folyhasson. Szívélyes üdvözlettel: Dr. B. Kovács András. 178
