Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)
Forrásközlés
azt nov. 3-án d. u. Urbányi prof. meg nem látta és fel nem oszlatta. Az őrségen elsősorban az alsó éves hallgatók vettek részt és az, aki éppen ráért. Név szerint ilyenek voltak Halmos, Baló, lgler hallgatók. Az utcai járás-kelés veszélyessége és nehézsége miatt mér 24-től több hallgató bent keresett magának szállást a főiskola területén, mivel itt dolgoztak és étkezésük is itt volt biztosítva. így azután megszálltak minden erre használható helyiséget /Belgyógyászat, Sebészet, Szülészet, Marxizmus tanszék stb./. A Marxizmus tanszéket utolsó előttiként október 28-án szállták meg, részben hogy helyhez jussanak, részben, mert a menzán a telefon elromlott és hozzá ennek a tanszéknek a telefonja volt a legközelebb, így ezt tudták használni, és mert a menzaépület bontásra került, tehát raktárnak is használták az egyik szobát, amelyet maga Radó Tibor nyitott ki, hogy aztán oda bepakoljanak. A nevezett tanszéken egyébként a menzán működő Horváth, Baló, Gulyás és Jakab, s ezen kívül Harka Ödön tartózkodott. A Marxizmus tanszéken lévő bútorokat összerakták, a tanszék két tagja /Androvits és Molnár/ az egyik íróasztal oldalsó szekrényébe tette a táskaírógépet, s ily módon két íróasztalt szembe fordítottak. Ez az írógép később eltűnt. 25-én hozták hírül, hogy Tatay Zoltán III. éves hallgató, aki 24-re virradó éjszakát kispesti rokonainál töltötte, 24-én délelőtt a diákotthon felé tartva megsérült, meghalt és az utcán fekszik. Somogyi Ferenc hivatalsegéd és Czabarka III. éves hallgató önként vállalkoztak arra, hogy a holttestet lovas kocsin behozzák. Idebent felravatalozták és a szülök megjöttével 27-én Tary Mária adjunktus útmutatása és irányítása szerint minden feltűnés mellőzésével, szinte titokban eltemették. A Főiskola igazgatója úgy gondolva, hogy a rendet könnyebben tudja fenntartani, és az élelmezést is könnyebben tudja biztosítani, ha kisebb lesz a létszám, tanácsolta hallgatóink hazautazását. Ez lassan meg is kezdődött, s mivel kieszközölte, hogy 31-én az ösztöndíjat előlegezzék, ekkor már tömegesen kezdett a hallgatóság hazautazni. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy november 3-án a Mária utca 20 alatt lévő diákotthonban már csak 27, a Garay utcai diákotthonban pedig mindössze 10 hallgató maradt. Hogy ebben a zűrzavaros, és később még zavarosabbá váló időben a főiskola területén viszonylagos rend és nyugalom volt, kétségkívül annak köszönhető, hogy a Főiskola igazgatója állandóan a telepen tartózkodott, és a bentlakó néhány tanársegéddel /Tary Mária, Markói Béla, Zájer József/ a hallgatókat belső munkára szervezte meg: az élelmezésre, a takarmány beszerzésre, a zsúfolt kórházban lévő állatok etetésére, itatására, ápolására, a telep tűzvédelmére, anyagi és személyi állományának megvédésére. Amikor pedig lehetőség nyílt arra is, hogy vidékről a menza és a Főiskola dolgozói részére élelmet lehetett hozni, ilyen irányban is szervezte a hallgatóságot. E munkakörökben mindazok, akik arra vállalkoztak, szerepet kaptak, tekintet nélkül arra, hogy' párttagok vagy párton kivüliek voltak /Baló, Andiik, Jakab, Németh Kálmán, stb./ A december 13-án megtartott kari tanácsülés által megalakított menzabizottság /Guoth, Zájer, Csáky/, valamint a vöröskeresztes bizottság /Guoth, Némethné, Markói/ hasonló szellemben szervezték meg e bizottságok kiegészítéseképpen a hallgatóságot. A Főiskolán uralkodó szellemre rávilágít az a tény is, hogy a diákság forradalmi bizottsága nem vetette fel egyetlen hallgató kizárását sem, és hogy sem a hallgatóknak, sem az oktatóknak nem esett semminemű bántódása, sőt szóbeli sérelme sem /Szakái/. Arra, hogy' valamiféle lista készült volna a Főiskola egyes oktatóinak eltávolítására vonatkozólag, semmiféle bizonyíték nem merült fel a vizsgálat folyamán, ami ezt a híresztelést alátámasztaná. Végül a miniszteri rendelemek megfelelően a letartóztatásban lévő adjunktusnöre és a letartóztatásban volt Guoth János docensre vonatkozóan is 84
