Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)

Bevezetés

Az Állatorvos-tudományi Főiskola 1952-1962

Az állatorvosi oktatás máig egyetlen „alma mater’'-e 1952 őszén önálló, új típusú, egyetemi jellegű főiskolává alakult a Földművelésügyi Minisztérium közvetlen főhatósága alatt. A tanári kart továbbra is egyetemi tanárok, docensek, adjunktusok és tanársegédek alkották, „akik az intézmény nagy múltjához és nemes hagyományaihoz híven haladó szellemű, jól képzett, néphez hű állatorvosok kiképzésén”" munkálkodtak. (Benedek. 1954. )

Az új intézményi keret kialakulása a politikai élet bizonyos mértékű változásának idejére esett. A MDP Központi vezetőségének 1953. júniusi ülése után kezdődő fordulatok a felsőoktatás irányításában és jogi szabályozásában is „új szakaszt” nyitottak. Nagy Imre első kormányában az Oktatási Minisztérium reformtörekvései nyomán - amelyeket a pártirányítás lazulása tett lehetővé - az egyetemek és főiskolák vezetőinek hatáskörét néhány intézményi és tevékenységi körben szélesítették. Véleményezési .jogot kaptak például a korábban fegyelmi úton elbocsátott hallgatók visszavételi kérelméhez [288, 290.]. Az orosz nyelvi lektorátusok idegen nyelvi lektorátusokká szervezése és felügyelete is helyi feladattá válhatott [278. 283, 288, 413], az egyes intézmények saját hatáskörben bonyolíthatták le beruházásaikat. A tanulmányi osztályok helyi vezetéstől való függetlenségének, túlkapásainak bírálata is elhangzott egyes értekezleteken. Megkezdődött az oktatási intézmények szervezetének és működésének átfogó szabályozása [281, 298 ], amely szintén a túlzottan centralizált döntési mechanizmus ellen hatott.

A mezőgazdasági: ezen belül az állat-egészségügyi szakterület utolsó tíz évét taglaló egy ik közlemény három, jellegében elkülönithető szakaszból ugyancsak az 1953 júniusa utáni időszak irányelveit tekinti újnak. Bár a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló decemberi párt- és kormányhatározat nem foglalkozott külön az állategészségügy' kérdésével, de a kiemelt szempontok értelmezése nem maradt el (Bamberger, 1954). A Földművelésügyi Minisztérium számára „A tudományos kutatás legfelsőbb irányítása tárgyában” kiadott MT. rendelet nagyobb hatáskört biztosított, emellett megmaradt a szakoktatás fölött gyakorolt közvetlen felügyeleti jogköre is. így az állategészségügy irányításával együtt a Főiskola munkáját teljes egészében az FM határozta meg. Módszereit a legjobb indulat mellett sem lehetett „nagyvonalúnak” nevezni. Miközben a tanári kar kézikönyv gyanánt is használható tankönyvek sorát alkotta, és országos jelentőségű kutatási témákon dolgozott [244. 292.], az oktatás módszerei tekintetében az FM továbbra is a szovjet mintára kialakított kisiskolás eljárások alkalmazását várta el [253, 276.]. A felvehető hallgatók keretszámát időről időre emelte, utasításai nyomán a szociális háttér a felvételi és a tanulmányi eredménnyel azonos szempontot képviselt [252, 284, 291.]. Ezekben az években folyamatosan érkeztek a politikai okokból elbocsátottak részéről visszavételi kérelmek, születtek vélemények, elutasítások, de szép számmal engedélyek is a tanulmányok folytatására [258, 259, 260, 261, 262, 263, 264, 267, 277, 280, 290.]. Ugyanakkor egyre újabb kizárásokat kényszerített ki a politikai akarat [268], Míg a „Dokumentumok ...” V/l. kötetében 1949-ben 9, később elszórtan 1- 1, majd 1951-ben 65 hallgató kizárásáról találtunk bizonyítékot (és minden átfogó.

“ i. m. 253. p.

6