Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)
Forrásközlés
454. Budapest, 1962. február 5. Felterjesztés az egyetemmé nyilvánítás ügyében 43/1962.(5) Földművelésügyi Minisztérium Szakoktatási- és Kísérletügyi Főigazgatóság. Az Állatorvos-tudományi Főiskola Tanácsa 1962. február 2-án tartott ülésén foglalkozott azzal, hogy Főiskolánk egyetemi jellegének megfelelő elnevezést nyerjen, vezetői pedig rektori, ill. rektorhelyettesi címet viselhessenek. A Tanács megbízott, hogy az említett ügyben felterjesztést készítsek Főhatóságunkhoz. Főiskolánk 1900-ban kapta meg a magántanári képesítés, 1906-ban a doktorrá avatás jogát, 1923-ban rektora „Rector Magnificus” címet nyerte el. A század eleje óta tehát már mindazoknak a jogoknak a birtokában volt, amelyek az egyetemeket, ill. az egyetemi karokat megilletik. 1934-ben Főiskolánk már címében is egyetemi intézménnyé vált, nevezetesen a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem része lett, 1945- ben pedig, mint Állatorvos-tudományi Kar, az Agrártudományi Egyetem kötelékébe lépett. 1952-ben, amikor Főiskolánk az Agrártudományi Egyetemtől különvált és önállósult - az előzetes ígéretek ellenére - nem kapta meg az egyetemi címét, hanem Állatorvostudományi Főiskola lett, amit még súlyosbított az a körülmény, hogy vezetője nem a rektori, hanem az igazgatói címet viseli. Mindez Főiskolánkra súlyos hátrányt jelentett, és tudományos körökben különféle találgatásokra adott okot hogy vajon a Főiskola oktatóinevelői és kutatói munkájának visszaesésével érdemelte-e meg 1952-ben a degradálást. Erről pedig nem volt szó. A Főiskola a felszabadulás után tovább fokozta oktatói, nevelői tevékenységét, jobban kiépítette gyakorlati oktatását és a gyakorlattal való kapcsolatát, a mezőgazdaság megváltozott igényeinek megfelelően újabb tárgyakat vezetett be, és mindent megtett a hallgatóság szocialista erkölcsi nevelésére. Oktatásunk elméleti és gyakorlati szempontból egyetemi színvonalú volt és az a jelenben is. A Főiskola kutatómunkája is hathatósan támogatja szocialista mezőgazdaságunkat. Professzoraink, oktatóink és kutatóink a felszabadulás óta számos fertőző, parazitás és egyéb betegség kóroktanának tisztázása és az ellenük való védekezés terén olyan eredményeket értek el, amelyek nemcsak hazánkban váltak be a gyakorlatban, hanem a külföldi szakkörök elismerését is kivívták. A Főiskolának, amely ebben az évben ünnepli működésének 175. évfordulóját, kiváló, részben világhírű tanárai voltak a múltban is és vannak a jelenben is. így Thanhoffer Lajos az élet- és szövettan, Liebermann Leó a vegytan, Hutyra Ferenc akadémikus a járványtan, Rátz István a kórbonctan, Preisz Hugó a bakteriológia, Tangl Ferenc az élet- és szövettan, Bugarszky István és Gróh Gyula a vegytan, Marek József akadémikus a belgyógyászat, Aujeszky Aladár a bakteriológia, Zimmermann Ágoston akadémikus a bonctan és fejlődéstan, Farkas Géza az élettan, Wellmann Oszkár akadémikus az állattenyésztéstan, Jármai Károly a kórbonctan. Csukás Zoltán akadémikus az állattenyésztéstan, Manninger Rezső akadémikus a járványtan és bakteriológia, Kotlán Sándor akadémikus a parazitológia, Mócsy János akadémikus a belgyógyászat tanára. A Főiskola professzorai és egyéb oktatói élénk szakirodalmi tevékenységet fejtettek ki és a tudományáguk állását számos szak- és tankönyvben foglalták össze. A szakkönyvek 194
