Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)

Forrásközlés

a rendelőintézetben, Sági László a hallgatók között működött, sőt az utóbbi zsákolni is segített nekem takarmánykimérés során. Nagyobb számban csak november hó 2-án jöttek párttagok a telepre. Ezek csaknem kivétel nélkül /Radó Tibor, Vígh Gyuláné, Kobulej Tibor, Zalán Géza, Kemény Armand, Bölcsházi Kálmán, Csiszár Vilmos, Eszenyi Márta, Bartalos János, Cseh Sándor, Pozsonyi Tivadar-, Modor Vidor, Szőnyi Pál, Kovács Elemémé és még sokan mások/ nemcsak ez alkalommal, hanem más esetekben is bejövetelük alkalmával mindig meglátogattak. Rajtuk kívül rendszeres összeköttetést tartottam fenn Szép Ivánnal, Pusztai Oszkárral, Mikes Istvánnal, Tóth Bélával és az állatorvosi kar több neves párttagjával. Egyes párttagok, főként a Marxizmus-leninizmus tanszék néhány oktatója rendszerint hosszabb időt töltött intézetemben /Radó Tibor, Eszenyi Márta, Bartalos János, továbbá Vígh Gyuláné/ stb. Ugyanakkor a dolog a természetes rendjénél fogva gyakran tárgyaltam a Főiskola telepén állandóan és rendszeresen munkát végző dolgozókkal, sőt még saját beosztottammal is. Ezek szerint elhatárolódásról, vagy a párttagok nem tűréséről szó sem lehet, mert a név szerint felsoroltak valamennyien párttagok, sőt közülük egyesek a pártvezetőség tagjai voltak. Hasonlóan célzatos és minden alapot nélkülöző az a beállítás is, amely a pártvezetőség, vagy általában párttagok félreállításáról szól. mert mindenki zavartalanul látta el vállalt feladatát, vagy végezte saját munkáját. Újabban mindössze néhány, közelebbről nem ismert okból önkéntesen félrehúzódott volt párttagról történik említés, ahogy erre a ,.nem fogadás panaszából is következtetni lehet. A párthelyiség feldúlásának körülményei ma már ismeretesek. Akkoriban erről sem nekem, sem a telepen lakóknak [...] közvetlen tudomásunk nem volt, mert sem a házfelügyelő, sem pedig az esemény egyetlen szemtanúja [...] nem tett jelentést erről. Amikor tudomásomra jutott, nyomban gondoskodtam a megmaradt anyag összeszedéséről. A zárójelbe tett erősen célzatos megjegyzésnek semmi értelme sincs, mert sem a pártot, sem annak tagjait telepünkön nem bántotta és nem likvidálta senki. Ad 2. A szakszervezet és a vele kapcsolatban elképzelt kiküldések ügye [...] nagyrészt tisztázódtak. A bonyodalomnak túlzott érzékenységgel párosult félreértés az alapja. A szakszervezeti vezetőség el nem ismerése fel sem tételezhető, mert a szakszervezeti bizottság jelentékeny számú tagja /Kovács Ferenc, Guoth János, Oláh József, Zájer József, Gúzsai Ernő, stb./ rendes funkcióján kívül is állandó munkát teljesített a kar számára, a szakszervezet elnökét pedig nem engedtem lemondani. Ezekkel az ügyekkel kapcsolatban kértem Szép Iván kihallgatását. Ad 3. A Marxizmus tanszék elfoglalásáról csak utóbb értesültem, nem tudtommal történt, de ezt nem is állította senki. A tanszék kulcsait tudomásom szerint először a menza /Horváth Sándor/, majd a diákbizottság tagjai /Koch Henrik, Osztotics Ferenc/ szerezték meg, és az utóbbiak költöztek be először a tanszékre. Nem tudok arról, hogy' Tóthnét utasitottam volna a kulcsok leadására. Vele egyszer beszéltem és akkor is a takarítás mikéntjéről volt szó. A Marxizmus tanszéken október hó végén voltam először, mert jelentették, hogy veszekedés készül ott. Többek között Tary Mária, Némethné, Víghné jöttek utánam. Az akkor már forradalminak nevezett diákbizottság csak néhány napig működött ott még, utána csak azok maradtak a tanszéken, akik a menzán dolgoztak, élelmiszer beszerzésével foglalkoztak, később a vöröskereszt akció keretében dolgoztak. Ezek a fiúk munkájukkal összefüggésben valóban érintkezésben voltak a Kémiai, sőt a Szövettani Intézettel is, hogy mit tárgyaltak zárt ajtók mögött, azt csak az tudhatja, aki a közelükben volt. A tanszéki munka beindítása idején /november hó 29-én/ egyelőre három szobából költöztettem ki a hallgatókat azzal, hogy az átjáró lezárassék. Ezt a

99