Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/2. 1953-1962 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2003)
Bevezetés
kinevezését saját hatáskörébe vonta, a fegyelmi eljárásokat csak az általa kijelölt bizottságok folytathatták le, és politikai irányvonalának megfelelően tovább „keményített” a felvételek szabályozásán is. A Főiskola a tudományos élet területén komoly eredményeket mondhatott magáénak. Kutatási tevékenysége bővült, a tudományos diákköri munka sikereket hozott, létrejött a helminológiai és az izotóplaboratórium, nemzetközi kapcsolatai minden korlátozás ellenére egyre szélesebbé váltak [384, 388. 397], Hosszú küzdelem után. a tanári kar vitathatatlan érvei nyomására az állatorvosok hasonlóan az orvosokhoz és a jogászokhoz, automatikusan megkapták a doktori címet. [336, 340, 343, 362, 363, 365, 428.] A Főiskolának is gondoskodnia kellett szakterülete tudományos utánpótlásáról [457], amelyre az aspirantúra intézménye adott lehetőséget. Végül minden tartalmi és formai elem rendelkezésre állt ahhoz a kéréshez, hogy az egyetemi rangú főiskola megkapja az egyetemi címet, amelyet végül kitartó küzdelem eredményeként fennállásának 175. évfordulójára az Elnöki Tanács 1962. évi 22. sz. rendelete szentesített [359, 429, 454, 465.] 19.§.-ában: Az Erdőmémöki Főiskola mit Erdészeti és Faipari Egyetem; az Állatorvos-tudományi Főiskola mint Állatorvos-tudományi Egyetem; ... a mezőgazdasági akadémiák mint agrártudományi főiskolák működnek tovább”. A tárcafelügyelettel megbízott miniszterek és a felsőoktatásért felelős művelődésügyi miniszter hatáskörét a 35/ 1962. sz. kormányrendelet rendezte. „Nagy és lelkesítő tradícióink vannak. Ezekhez a tradíciókhoz hűek maradunk a jövőben is, de mindig alkalmazkodunk oktató- és kutatómunkánkban az élet által felvetett új követelményekhez, mert hiszen e nélkül nincs haladás és fejlődés”7. írta Sályi Gyula főiskolai igazgató, majd egyetemi rektor az állatorvosi oktatás jubileumi megemlékezései elé. (Sályi, 1962) A szerkesztésről Az V/2. kötet az előző rész szerves folytatása, tehát a következő, 244. számú irattal folytatódik, amely 1953. január 1-jei dátummal szerepel a levéltárban. Az egyes fejcímek alatt *-al jelölve válaszleveleket találunk, amelyekkel együtt 267 dokumentumot tartalmaz a kiadvány. Ezek főként a Főiskola - mint iratképző szeri - egyedi iratai, valamint jegyzőkönyveinek lényeges részletei, de a továbbiakban is leírtuk azokat a leveleket, utasításokat, amelyek a Földművelésügyi Minisztériumtól, valamint az Oktatásügyi, majd Művelődésügyi Minisztériumtól érkeztek, és a politika oktatásra gyakorolt hatását tükrözték. A kiadvány összeállításának módját meghatározta, hogy egy szerkesztési hagyományokkal rendelkező sorozat legújabb tagjának második kötete, tehát felépitése az előzményektől alig, az V/l. kötettől egyáltalán nem tér el. Az egyes iratokat folyamatos sorszám jelöli, amelyet a keletkezés helye és időpontjának megjelölése követ. A rendezés alapja a keletkezés dátuma volt, amelytől legfeljebb egy két helyen az oldalak kitöltése okán változtattunk. Az iktatószám. 1956-tól csoportszámmal szerepel, tehát a tartalomra is utal. Igen sok iraton nem található meg az iktatás nyoma. A szövegek i. m. 390. p. 9
