Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez V/l. (1945) 1946-1952 - A Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárának Kiadványai 7. (Budapest, 2002)
Bevezetés
névjegyzékekben megtalálható [4. sz. függelék] és az sem lehetetlen, hogy a források hiányos volta miatt ez a szám magasabb. Az oktatószemélyzet körében is elbocsátásokra került sor [111. 113], Dr. Nyiredy István ny. r. főiskolai tanárt hiába várta a Kar újonnan szervezendő Élelmiszerhigiéniai tanszéke élére, az ellene folytatott fegyelmi eljárás miatt nem tölthette be pozícióját.[55 59 76 88,91] Bevonták az útleveleket [ 109], szabályozták a külföldiekkel való kapcsolatok tartását [115, 195], a tudományos közlemények publikálását [78, 165] és a konferenciák szervezését is [207], A dokumentumok vizsgálatában az ötvenes évek felé haladva, tanúi lehetünk annak, hogy hogyan vált meghatározóvá az egyetemi döntéshozatali mechanizmusokban a monolitikus partirányítás. A felügyeletet gyakorló minisztériumok párthatározatokat hajtottak végre, és az intézmények önállóságát minimálisra korlátozták (Ladányi, 1991). A bemutatott példákon szemlélhetjük a közalkalmazotti és a hallgatói eskü szövegének a rendszer ideológiájához folyamatosan alkalmazkodó változását. [18, 31, 124, 127] A Földművelésügyi Minisztérium a hozzá tartozó felsőoktatási területen következetesen valósította meg a döntések szellemét. A Kar havonta, majd negyedévente azonos szerkezetben köteles volt jelentést tenni az aktuális helyzetről [166, 170], Minden évben újra fel kellett terjeszteni a tananyagot, az órarendet, a vizsgák rendjét és azok eredményét [102, 155, 159, 188, 190, 191] is. A hallgatók tanulmányi fegyelmének kérdése az ötvenes évektől kezdve "divatos” téma lett [186. 213, 215, 224], A hiányzások regisztrálása, a betegszabadságok igazoltatása külön eljárást igényelt. Az apró részletekig szabályozó utasításokat a minisztériumok kihelyezett karjaként működő tanulmányi osztályok hajtották végre. Az Földművelésügyi Minisztériumtól érkező leiratok nemcsak a hallgatókkal foglalkoztak. Részletesen előírták a pártvezetők beszédeinek feldolgozását [126], az ünnepek és tanévnyitók rendjét egészen a dékáni beszédek időtartamáig és tartalmáig bezárólag [187, 236], Előtérbe került a szovjet példa propagálása [221, 222], megváltozott a megszólítások formája („Professzor Kartárs!") és hangvétele („arra utasítom...”). Az Állatorvos-tudományi Kar dékánjainak és tanárainak ilyen körülmények között nem volt könnyű megtartani a nemzetközileg elismert oktatási színvonalat. Mócsy dékán kiállt a látni nyelv ismeretének szükségessége mellett [151] és elhárította azokat a kezdeményezéseket, amelyek nem feleltek meg a szakmai szempontoknak [200], Számos új téma indult útjára: a mesterséges megtermékenyítés, a szaporodásbiológia oktatása és a császármetszés alkalmazása a Szülészeti tanszéken, valamint az Állathigiénia c. tárgy fakultatív keretek között. A Belgyógyászati propedeutikát már 1949-től hallgathatták a diákok. A továbbképzés újraélesztésével [85, 172] és tudományos diákkörök alakításával [240] is jelentős eredményeket értek el. A Kar életének ebben a periódusában kizárólag tudományos munkássága elismeréseként kapott Kossuth- illetve Állami Díjat Marek József (1949). Manninger Rezső (1950), Kotlán Sándor (1951), és Mócsy János (1952). Az állami vezetésben jelenlévő „hozzá nem értés", a politikai és társadalmi szervezetek hatalmi túltengései, az ebből következő kapkodás és a társminisztériumok összhangjának hiánya [218] 1952-re újabb átszervezést tettek szükségessé a felsőoktatás területén. így 7
