Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez II. 1817-1849 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 4. (Budapest, 1990)

Forrásközlés

132

Ebből a célból pedig hármas leckerendet kell az állatorvosi iskolában bevezetni:

I.

Az orvostan- és sebész hallgatókat,akik majd hatósági orvosi (=physicus) és sebészi közhivatalokat fognak vállalni, amint az elő van írva, a főbb barom és apróbb jószágok betegségeiről, és leginkább azokról, amelyek dögvész módjára gyakran szoktak dühöngeni, és amelyek nem ritkán sajátos fertőzés útján keletkeznek és terjednek tovább, kellően tovább kell képezni. Ez a stúdium, amelyet epizootiologia név alatt már régóta tanítani szoktak, és amely a háziállatoknál előforduló betegségek pathológiáját és therápiáját öleli fel, semmi új és különös gondoskodást nem igényel, minthogy az állatorvos- tan rendes tanára, egyben az intézet igazgatója ezt a tantárgyat az iskolai munka szerint bővebben éspedig az állategészségügyi rendészettel összefüggésben adja elő. Ezen tantárgy előadásait a szokott módon, a második szemeszterben, bármely iskolai napon, két órában, nevezetesen az egyiken magyar, a másikon német nyelven kell majd megtartani. A stúdium rendes hallgatói a harmadéves orvos- és másodéves sebész növendékek, ezekhez járulnának még a második évben a két éves egyetemes állatorvostani tanfolyam hallgatói.

II.

A másik a kovácslegények egy iskolai évre terjedő tanfolyama, ahol ugyanőket képessé teszik a kovácsmesteri fokozat elérésére és vizsgázott lóorvos hiányában lovak gyógyításának vállalására. A tanfolyamra csak olyanokat szabad engedni, akik minthogy inaslevéllel rendelkeznek, igazolják, hogy legalább két évet a céhben letöltöttek, és az írásban,olvasásban nincsenek nehézségeik .