Dokumentumok a magyar állatorvosi oktatás történetéhez I. 1786—1816 - Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának kiadványai 3. (Budapest, 1987)
Forrásközlés
88 Általában pedig a teljes tudás helyett csak részismeretek. Ezért nem lehet megelégedni látván,a jelesek nagy számát, melyet mind ez ideig szinte az ámulatig tudtak növelni a professzorok . Ezért Q Császári és Királyi Apostoli Felsége kegyesen elrendelte és kinyilvánítani méltóztatott, hogy az említett időpontokban kerületenként közölt és ez ügyben hozott rendelkezéseket újra, még világosabban kifejezve hozzák a professzorok és az iskolák igazgatóinak tudomására, emlékezetükbe idézve, hogy a jelesek számát nem a tanulók létszámából kell kiszámítani és megállapítani. A tanárok és igazgatók azt vegyék figyelembe, hogy ki miről mit tud, vagy nem tud és hogy miért! Hosszabb ideig, kérdéseket feltéve vizsgáztassanak, és csak azt mérlegeljék, milyenek a vizsgázó szellemi képességei, mennyire éleslátású és milyen készséget mutat, a félév folyamán milyen szorgalmat és igyekezetét tapasztal nála, milyen a lélekjelenléte, beszédkészsége a válaszadásban és kifejtésben. Ha ezeket az alapelveket igazságosan és szigorúan figyelembe veszik, nem lesz ilyen sok jeles, de eleget tesznek a határozatnak és az igazságnak, és újból érvényt szereznek a jeles eredeti jelentésének. Ez alkalomból Oszentfelsége kegyesen megparancsolja, hogy azt is tudomásul adjuk, ha kérésre külön iskolai bizonyítványt adnak ki, ne csak - amint azt néhány iskolánál megfigyeltük - a helyi igazgató, hanem vele együtt a professzorok, a tekintetes magiszterek is írják alá az ily módon érvényesített bizonyítványt. Ez a professzorok aláírásával sokkal jobb a hitelesség biztosítására, és a dolog természetéből eredően szükségesebb is, mint az igazgató aláírása. A bizonyítványok kiállításában nagy különbségeket és hiányokat lehetett megfigyelni. Olyan adatok,hiányát, melyek a tanuló ifjú megismeréséhez hasznosak vagy szükségesek.
