Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
rendezése és leltárszerű feldolgoztatása területén irányított, s amellyel hálára kötelezte az egész magyar történetírást. Ma már el sem tudjuk képzelni a levéltári kutatást ezek nélkül a mindenre kiterjedő leltári ismertetések nélkül. Terveket dolgozott ki a rendszeres forrásfeltárásra és publikálásra sajnos, ezeket a monografikus feldolgozásokat erőltető hivatalos tudománypolitika nem engedte megvalósulni. Tudományos munkásságára az elismerés korán jelentkezett. Már 1942-ben Baumgar- ten-díjat kapott. 1949: Kossuth-díj. 1945-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1961-ben rendes tagja, több éven át a II. Osztály helyettes elnöke. 1967-1976 közt a Magyar Történelmi Társulat elnöke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem c. egyetemi tanára, több tudományos kitüntetés tulajdonosa. Hosszú perióduson át elnöke a Századok szerkesztőbizottságának, tagja a Levéltári Szemle szerkesztőségének. Halálával a levéltártan és az újkori magyar közigazgatás-történet kiemelkedő művelője távozott körünkből, akinek személye évtizedeken át meghatározó volt a magyar historiográfia történetében. Nevét megőrzik művei, melyeknek a forrásokból felszínre hozott adatait a jövő történésznemzedéke sem kerülheti meg. Benda Kálmán LK, 1994.1-2. sz. 17-19. p. Ü Tisztelt Gyászoló Család, Pályatársak, Tanítványok! A hazai és a nemzetközi levéltáros társadalom, a Magyar Országos Levéltár munkatársai megrendültén gyászolják Ember Győző akadémikust, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatóját. Ennek a létszámban csekély, jelentőségben azonban nagy szakmának óriása volt ő itthon és külföldön egyaránt. Bár másfél évtizede annak, hogy közel hetvenévesen nyugállományba vonult, mégis köztünk élt azóta is, hiszen amíg tehette, nyugdíjasként is rendszeresen, szinte naponta bejárt második, vagy talán helyesebb így mondani, első otthonába, a levéltár Bécsi kapu téri épületébe. Mert valóban otthona volt Ember Győzőnek ez az intézmény, ahol pályafutását kezdte, és amihez soha nem lett hűtlen. A nagy hazai munkanélküliség idején, 1934. augusztus 21-én, mint „foglalkoztatott diplomás” került az Országos Levéltárba, azt követően, hogy végzett történelem-latin szakos középiskolai tanárként és az újkori magyar történelem doktoraként 8 hónapot tölthetett kutatómunkával Bécsben, a Magyar Történetkutató Intézetben. Végigjárta a teljes levéltári ranglétrát. 1936-ban nevezték ki gyakornokká. Egy év múlva levéltári segédőr, 1940. december 30-án I. osztályú segédőr, 1942. június 30-án alle- véltámok, 1945. december 31-én levéltámok lett. Időközben 1942. február közepétől osztály- vezetői feladatokat is ellátott. 10 éves szolgálat után 1949. április 15-én jutott el intézményi pályafutásának csúcsára: ekkor kapta főigazgatói megbízatását, amelyet 29 éven át, 1978-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig megszakítás nélkül viselt. A Magyar Országos Levéltár 1949 és 1978 közötti három évtizede Ember Győző nevével font egybe. Már főigazgatói kinevezése előtt is komoly feladatokat végzett. Nem szólva itt történeti kutatómunkájáról, volt kutatótermi felügyelő, referens, s ha szükség volt rá, rendkívüli teendőkkel is megbízták. így pl. 1942 szeptemberében a visszatért Délvidék levéltárainak helyzetét tárta fel és tett javaslatokat az iratanyagok biztonságos őrzésére és feldolgozására. Az intézmény gondjait azonban a vezetői megbízatással kellett vállára vennie. Ember Győző főigazgató szervezési és szakmai vonatkozásban egyaránt hatalmas, időtálló teljesítményt ért el. Az 1945. évi ostrom idején, majd 1956 őszén épületben és levéltári anyagban súlyos károkat szenvedett az intézmény. Irányította a helyreállítási munkákat, s már főigazgatósága első évében végrehajtották a szervezeti 96
