Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

vábbtanulásra. Gimnáziumba Orosházán járt, majd 1960-1965 között a Szegedi József Attila Tudományegyetemen a magyar nyelv és irodalom-történelem szakot végezte el, és szerzett középiskolai tanári diplomát. Egyetemistaként elsősorban irodalommal és irodalomtörténettel foglalkozott. Tanárnak készült, ilyen állást azonban nem talált, így 1965. augusztus 1-én Békéscsabán a Békés Megyei Múzeumok Igazgatóságának Munkácsy Mihály Múzeumában helyezkedett el történész muzeológus munkakörben. Ekkortól került érdeklődésének középpontjába a történettudomány, a helytörténet művelése. 1972-től megyei múzeumigazgató-helyettesként tevékenykedett. Több kiállítás rendezése mellett kiterjedt helytörténeti kutatásokat folytatott, és publikációi jelentek meg a XIX-XX. század fordulójának agrárszocialista mozgalmai, az első világháború és a forradalmak, valamint a második világháború utánipolitikai élet témakörökből. Múzeumi időszakának kiemelkedő műve „A Békéscsabai Múzeum története” című, 1979-ben kiadott monográfiája. Doktori címét 1976-ban szerezte. Harmincnyolc éves múlt, amikor szakmát váltott: muzeológusból levéltáros lett. 1980. május l-jével alkalmazta az 1945 utáni forrásanyagokat őrző Új Magyar Központi Levéltár, ahol rövid ideig csoportvezető levéltáros, majd 1981-ben az újonnan szervezett Vállalati Osztály vezetőjévé nevezték ki, öt év múlva, 1986-ban főigazgató-helyettessé lépett elő. 1989 júniusától az intézmény megszűnéséig megbízott főigazgatóként az egész intézmény vezetésének ezernyi gondja szakadt rá. Nagy szorgalmával, munkabírásával és az egy évtized alatt szívós munkával megszerzett levéltárosi ismereteivel, tapasztalataival felvértezetten sikeresen vezette az intézményt a rendszerváltás levéltári szempontból igen nehéz időszakában. Az Új Magyar Központi Levéltárban végzett munkássága kiemelkedő jelentőségű. Megszervezte a nagyvállalatok levéltári anyagának kezelésére létrejött új szervezeti egységet, a Vállalati Osztályt, bekapcsolódott a levéltár nagy intézménytörténeti vállalkozásába, A Magyar Állam szervei 1945-től lexikon munkálataiba, hosszú éveken átismertette a Levéltári Szemlében a Der Archivar című kitűnő nyugatnémet szakmai folyóiratot. Főigazgató-helyettesként irányította a levéltár szakmai munkáját, nagy súlyt fektetett a levéltári nyilvántartások és segédletek rendbetételére, az illetékességi körbe tartozó szervek iratkezelésének ellenőrzésére, az iratátvételekre és a hirtelen megnőtt kutatói igények kiszolgálására. 1990-ben összeállította és megjelentette a levéltár fond- és állagjegyzékét. Korán felismerte a számítógép levéltári alkalmazásának jelentőségét, vezetésével kisebb- nagyobb alkalmazások valósultak meg. Az 1980-as évek végétől kiállt a levéltári kutatásokat gátló korlátozások lebontásáért. Az 1990-es évek elején embert próbáló feladatot jelentett az elmúlt rendszerek kárvallottjainak kárpótíásáról rendelkező törvényekből fakadó hatalmas levéltári adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése. Nagyrészt az ő érdeme, hogy az intézmény sikerrel oldotta meg ezt a feladatot. Huszonkét évvel létrejötte után, 1992. július l-jével megszűnt az Új Magyar Központi Levéltár, betagolódott anyaintézménye, a Magyar Országos Levéltár szervezetébe. G. Vass István ettől kezdve főigazgató-helyettesi posztot töltött be 1994. március 31-ig. Ebben az időszakban tevékeny részt vállalt az egyesült intézmény vezetésében és új szervezetének kialakításában, irányította az általa felügyelt osztályok feladatvégzését. Főigazgató-helyettesi megbízásának lejártakor kiváló munkájának elismeréséül főtanácsosi és címzetes főigazgatói címet kapott. Főlevéltárosi munkakörben dolgozott tovább a VI. Osztályon. Többek között az Országos Tervhivatal iratanyagát rendezte, és látta el segédletekkel, de részt vett a gyűjtőterületi munkában is. 1998 januárjától 2003 júniusáig az V. Osztály főosztályve- zetőjeként működött, majd közvetlen főigazgatói hatáskörben főleg kiadványokon dolgozott. 2005. június 30-án nyugállományba vonult, de kiadványmunkáit tovább folytathatta. Rend399