Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

tudjuk, hogy sokszínűségében, összetettségében látta, átlátta az egész korszak európai történetét. Tudását a művelt nagyközönségnek szóló folyóiratokban is publikálta, a História és a Rubicon hasábjain. Utóbbinak 1991-1999 között szerkesztőségi tagja volt, 1999-től a História rovatvezetője. A Történelmi Szemle főszerkesztő-helyettese 1991-től, felelős szerkesztője 2000-től. 2003-tól a Scrinia Slavonica szerkesztőbizottságának tagja volt. S hogy hány hazai és nemzetközi konferencián adott elő, s hány tanulmánya, könyve, szerkesztése jelent meg ...longum esset enumerare... (hosszú lenne előszámlálni). A legutolsó, a sydney-i 20. történész világkongresszusról (20th International Congress for the Historical Sciences) hazafelé tartva érte a halál, a repülőgépen, ahol - számunkra máig felfoghatatlan körülmények között - nem tudták őt megmenteni. Még mindig halljuk öblös, zengő hangját az intézeti folyosón, látjuk, ahogy hatalmas kéziratcsomókkal jön-megy, és szarkasztikus célzásokkal sürget egy-egy le nem adott cikk befejezésére. Még nincs befejezve, mondom Neked nevetve megint... legfeljebb Idők és Terek csúsznak el egymástól, de a rokon lelkek újra találkoznak.

Óborai Teréz LK, 2005. 2. sz. 287-289. p.

Török Mária (1924-1983)

1983. február végén szomorú hírt kaptunk: volt kolléganőnk, Török Mária elhunyt. Rövid ideig tartó szenvedés után ragadta el a halál. Utolsó útjára sokan kísértük, a rokonok mellett mi is ott álltunk, akik életében barátai voltunk.

Török Mária 1924. július 3-án Budapesten, pontosabban Pesterzsébeten született. Korán félárvaságra jutott, de rokonai édesanyja segítségére voltak neveltetésében. Polgári iskolai tanulmányai után óvónőképzőbe jelentkezett, azt elvégezve 1943-ban oklevelet szerzett. 1955-ig -12 évig - mint óvónő dolgozott. Az általa hivatásnak tekintett, maga által választott pályát mégis egy idő után ott kellett hagynia. Egészsége megrokkant, s orvosi tanácsra vált meg óvónői hivatásától.

1955 októberétől a Központi Gazdasági Levéltárnál kezdte levéltári pályafutását, mint időszaki munkaerő. 1957. november 1-én levéltári kezelőként kinevezték. Szeretett dolgozni, elmondhatjuk, hogy számára a munka nem volt robot, igyekezettel és jókedvűen végezte feladatát. Az akkoriban fellendült iratbeszállításokban tevékenyen vett részt. Ez a munka soha nem volt könnyű, de az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején különösen nem. A Központi Gazdasági Levéltár rendezetlen, távolról sem tiszta iratokat kapott megőrzésre. Gyakorta a szó szoros értelmében csak lapátolni lehetett a tűzből-vízből menekített iratokat. A háború után elkallódott, sokszor sáros és égett, máskor véres iratokat kellett menteni. Mária - aki maga ragyogott a tisztaságtól, csín és jó ízlés jellemezte -, ilyenkor zokszó nélkül, ha kellett, könyökig kotort az irathalomban, keresve, hogy mi az, ami még menthető, szálanként vizsgálva minden iratot, jegyzéket készítve azokról, amelyek majd az utókor számára történelmi értéket képviselhetnek. 1962. január 1-én a Központi Gazdasági Levéltár megszűnt, illetve a Magyar Országos Levéltár IV. osztályává, úgynevezett gazdasági levéltárává alakult át. Török Mária, aki a Központi Gazdasági Levéltárban korábban a kutatószolgálatot is ellátta, itt még jobban megismerte a vállalati iratanyagot, mert a IV. osztályon - több hely lévén - megindulhatott a korábban beszállított iratok rendezése. Hivatása lett a levéltári munka, példás munkafegyelmével elnyerte felettesei megbecsülését. 1965. január 1-től miniszteri mentesítéssel segédlevéltárossá sorolták át. Az Országos Levéltárban a bankok,

381